Űzött gyönyör vékony fényében tört rám a félelem, hogy soha nem ismerem meg bánatomat. Szólítalak egy kiáltással, melyben benne van egész szívem.
Mikor fogok hálával telve felkiáltani? Mikor énekelek irgalmadért? A holnap a tiéd, adós a múlt, és rohan felém a halál a megadás szennyes-fehér…
Mivel nővérem és én elhidegültünk egymástól, lakókocsimmal földjeinek legtávolabbi határán parkoltam le, abban a szegletben, amelyet törvény szerint a szegényeknek hagytak meg. Több száz cseresznyefája virágzott, és a nagy kőházhoz vezető utat, amelyet szegélyeztek, virágszirmokkal csipkézték…
A teremben csend honol, vallok, de ki hisz nekem.
Igaz-e, hogy megcsaltál minket? A válaszom igen.
Aztán olvassátok fejemre bűneimet,
Kegyelmet kérek, s ti örömmel mondtok nemet.
A bíró más nem tehet, hisz minden nő nedves,
Hazug hangjáért haljon az énekes.
Köszönök, köszönök mindent…
Tanítóm azt adta nekem, amire nincs szükségem, azt mondta el, amit nem kell tudnom. Borsos áron adott el nekem vizet a folyó mellett. Egy álom kellős közepén szelíden az ágyamhoz kísért. Kidobott a vízből, amikor úsztam, és visszadobott, amikor otthon voltam. A tücsköket emlegette, amikor énekelnem…
fekete apácák árnyai rémítenek
mikor végigcsoszognak a villamoson
amulettet talizmánt szorongatva
egy óvatlan pillantás döghalált ígér
helyünket átadjuk át
egy megbocsátást megér
Hogy lehetnénk arany
koporsóban nyugvó szentek
Ki hagy kőasztalunkon
ünnepi szózatot
hogy lehetnénk…
Ismernek engem ebben a kávéházban. Amikor megérkezem a szőlőskertből, elém tesznek egy italt. A tisztelet jeléül mindig leveszem a napszemüvegem, amikor a tulajdonosnővel beszélek. Itt el tudok gondolkodni a rómaiakról, diadalaikról, és az apró tövisről, amelyet mi jelentünk. A tulajdonosok szintén…
Talán a semmiből jöttünk? Azt hittük, megidéztek minket, idősödő főpincéreket, kis énekeseket, másodosztályú papokat. De nem menekülhettünk ezekbe az önjellemzésekbe, és nem is tévedhettünk el a jövés-menés atlaszába. Imádságunk pletyka, munkánk lángoló fű. A tanárt fellökik, a madárleső zajong, az…
egyenként jönnek a vendégek
egyre csak érkeznek
nyitott szívvel sokak
tört szívvel kevesek
S nem tudja senki merre tart az éj
folyik a bor s nem tudja senki miért
Ó szerelmem kellesz
kellesz
kellesz
kellesz nekem
S a táncosok táncra perdülnek
a sírók sírva fakadnak
„Isten…
Térj vissza, szellem, erre az alázatos helyre. Gyere le. Nincs ösvény, ahol kivetülhetsz. Gyere le, innen feltekinthetsz az égre. Innen elkezdhetsz felfelé mászni. Hozd vissza dalodat a levegő közepéből, ahol nem tudod követni. Zárd be azokat a reszkető tornyokat, amelyeket szédülésed ellen…
Áldott vagy Te, aki a rettenet által elsöpört számtalanok között megengedted néhányaknak, hogy csendben szenvedjenek.
Aki függönyt húztál egy házra, hogy néhányan lesüthessék a szemüket.
Áldott legyen Ismael, aki megtanított arra, hogy rejtőzzünk el.
Áldott vagy Te, aki bőrbe öltöztetted a…
