Egy percre Baradlay Richárd lettem. Elmentem ugyanis Életemért az edzőterembe, mire a recepciós, mint soror Remigia, közölte velem, hogy „ide férfi nem teheti be a lábát”. Igaz, én nem is akartam őket megvédeni életem árán, de nem is szorultak rá. Csupán hátat fordítottam a placcnak és elszörnyedve…
Mostanában néha, ha benézek a tükörbe, Apámat látom magammal szemben, tartásokban, tekintetekben, gesztusokban. Életem szerint úgy is nevetek. Pedig ő is él, és jól van. Lassan összenövünk.
„Béla, ha komoly ember, akkor fizet” – harsogja valaki az utcán telefonjába. Egyetértek. Ezek szerint a…
