Tanítóm azt adta nekem, amire nincs szükségem, azt mondta el, amit nem kell tudnom. Borsos áron adott el nekem vizet a folyó mellett. Egy álom kellős közepén szelíden az ágyamhoz kísért. Kidobott a vízből, amikor úsztam, és visszadobott, amikor otthon voltam. A tücsköket emlegette, amikor énekelnem kellett, és amikor megpróbáltam egyedül lenni, bezárt egy gyülekezetbe.
Ökölbe szorította két kezét és ütni kezdett felém. Undorodott tőlem, amikor kitömés nélkül megerősödtem. Belemélyesztette tigrisfogait mindenbe, ami az enyém volt, de nem voltam hajlandó magaménak tekinteni. Hihetetlen sebességgel vitt engem keresztül a fenyveseken egy birodalomba, ahol együtt ugattam egy kutyával, siklottam az árnyakkal, és kiugrottam egy látószögből. Hagyta, hogy egy szerelem tanulója legyek, amit soha nem leszek képes beteljesíteni. Elszenvedtette velem a barátság játékát legigazibb barátommal.
Amikor megbizonyosodott, hogy képtelen vagyok önmagam jobbítására, áthajított a Tóra kerítésén.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.