November 2-án volt 45 éve, hogy meggyilkolták az ostiai tengerparton Pier Paolo Pasolinit. A világhírű olasz író-filmrendező halálának körülményei azóta sem tisztázottak, és egyre kevesebb rá az esély, de azért még mindig vannak, akik reménykednek a leleplezésben. Immár Pino Pelosi, az egyetlen, akit hivatalosan a gyilkossággal vádoltak sem él, pedig ha valaki, aki a bűntény idején mindössze 17 éves volt, akkor neki kellett tudnia, kik álltak a „kellemetlen” művész brutális megölése mögött.

Stefano Maccioni, a Pasolini-család ügyvédje szerint még mindig vannak olyan bizonyítékok, amelyeket nem használtak fel, de amelyek kiállják az idő próbáját, még négy és fél évtizeddel később is.

Öt évvel ezelőtt „PPP” egyik barátja, David Grieco könyvet jelentetett meg A machináció címmel, amelyből filmet is készített. Az újságíró-rendező is osztja a család véleményét, mely szerint Pasolini nem egy rosszul elsült homoszexuális kaland áldozata lett, hanem összeesküvést szőttek ellene veszélyes gondolatai miatt. Ezeket részben a Saló avagy Szodoma 120 napja című utolsó filmjében fogalmazta meg, amelyben a fasizmust egyfajta végletes szexuális perverzióként mutatta be, és tudjuk, hogy egy neofasiszta puccs veszélye valóban fennállt az 1970-es évek Olaszországában. A másik, és vélhetően ez volt a nagyobb ok, hogy 1974 novemberében a Corriere della Serában konkrétan írt az ország demokratikus rendjét fenyegető összeesküvésről, miközben dolgozott az Olaj című regényén, amelynek szálai igen magasra vezettek.

Az évfordulóra újították fel Pasolini első játékfilmjét, A csórót, és elkészült egy újabb dokumentumfilm Egy valamikori áprilisban (In un futuro aprile) címmel, amely fiatal éveit mutatja be.  A csóró, amelynek főszereplője Pasolini egyik kedvenc színésze, Franco Citti volt, a római mélyszegénység bugyraiba vezette a nézőt. A film aláásta barátságát Federico Fellinivel, aki először megígérte, hogy producere lesz a filmnek, majd visszalépett.(A Maestro mentségére legyen mondva, hogy éppen csak kimászott az Édes élet okozta botrányból, amiért még a katolikus egyház is kiátkozással fenyegette). A bemutatót 1961 decemberében tartották Torinóban. „Most már bevallhatom, hogy rettegtem, mert semmit sem tudtam a filmezésről, még azt sem, hogy különböző objektívek léteznek. Kezdő vagyok, de ez megfiatalít. Most viszont attól félek, hogy a szót átadtam a film szereplőinek, akik úgy fordulnak Önökhöz, mintha egy másik világban élnének” – mondta Pasolini a premier előtt.

A csóró bemutatóját megzavarta egy neofasiszta csoport, petárdákkal és zöldségekkel dobálták a közönséget. A cenzúra is betiltotta – ez később Pasolininak szinte valamennyi filmjét fenyegette a Máté evangéliumától a Salóig – de megkapta érte a legjobb rendezőnek járó díjat a Karlovy Vary filmfesztiválon.