fekete apácák árnyai rémítenek
mikor végigcsoszognak a villamoson
amulettet talizmánt szorongatva
egy óvatlan pillantás döghalált ígér
helyünket átadjuk át
egy megbocsátást megér
Hogy lehetnénk arany
koporsóban nyugvó szentek
Ki hagy kőasztalunkon
ünnepi szózatot
hogy lehetnénk óceán-oltáron
bölcs márvány-istenek
államérdekből
vajon ki öl meg minket
Istenítélet nincs
varázslók keze áldott meg vizet és tüzet
nem kínzunk, nem kínoztatunk
mint az inkvizítor sarka
annyit sem számítunk
nincs herceg ki forró ólmot
szánna ránk vagy tüskés sisakot
lángoló hassal táncolt a lány egy zöld úton
nyúlj át kezeddel lassan egy pókhálón
s mozgasd meg a bábok zsinórjait
elcsitultak most a csörgődobok
s csikknyomokat lesnek a fiúk
felhúzott szoknyája alatt
testét senki sem irigyli
Megfürdenénk egy szabad folyóban
de leprások ölték vízbe ott
gonoszul magukat
a felpuffadt testek összetorlódnak
zsákmány vakmerő tolvajnak koldusnak
Hogy szeressünk és imádkozzunk
ha kedvesünk karjaiban
bágyadt csengőiket halljuk
kik egykor alamizsnát szedtek
most lassan sodródnak tova
farag-e valaki testünkből fehér keresztet
egy szél-tépte hegynek
vagy a cserbenhagyott férfifájdalom
véget vet minden szenvedésnek
s azok a száraz arcok és kezek
a hús melyben apácák élnek
csupán ravasz holt faliszőnyegek
ügyes eunuch-művek
hogy barátaink reszkessenek
(1956)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
