Hamar megdőlt annak idején Theodor Adorno elmélete, mely szerint Auschwitz után nem lehet többé verset írni. A költészet az emberiség egyik legszörnyűbb tragédiáját is túlélte. Ahogyan túlélte Hirosimát, a gulagokat, a vörös khmereket, a latin-amerikai diktatúrákat, Ruandát, a délszláv háborúkat,…
Egy igazi tanítvány akkor is tiszteli Mestereit, és akkor is visszanyúl hozzájuk, ha már ő is mesterré vált. Földes László Hobóban, amióta színre lépett, mindig megvolt ez a tisztelet, és a kötelességtudat, hogy a Mesterek tudását továbbadja, mindannyiunk és nem utolsósorban önmaga jobbítására.…
azt mondod, hogy a csend
inkább béke, mint költemény
de ha ajándékképpen
csendet hozok neked
(amit a csendből megértek)
azt mondod
ez nem a csend
egy újabb vers csupán
és a kezembe leteszed
(1961)
https://www.youtube.com/watch?v=VJgBENcfvug
már nem a viharfelhők
veszett karnyújtása
már nem az óceán
elfeledett tériszonya
már nem a másnapos napkorong
lusta virradata
már nem az oldalára fordult föld
ferde rotációja
de a vége-nincs vágy
test-meleg forráspontja
de a szélből gyúrt fészek
hűs hívogatása
de…
napfényre derült
arc törékeny őserő
pihen karomban
együtt álmodom
négynapos önmagammal
szent eljövetel
varázsütésre
forr egybe lélegzetünk
lebegő béke
szépségben fogant
áldott Gyermek örömhír
ártatlan hozója
fogynak a szavak
eszmélő szemek hívnak
s csendre…
"Mennyeknek méhe szült, vagy bús gyehenna téged,
óh, Szépség? A szemed egyként tud ontani
égi s pokoli fényt, jótéteményt és vétket,
s bízvást lehet a bor másának mondani"
(Himnusz a szépséghez - Tóth Árpád fordítása)
Charles Baudelaire halálának 150. évfordulója alkalmából jelent meg…
felkereshetsz
sok-sok helyet
hogy megtaláld a verseket
melyeket neked írtak
melyeket magadévá tehetsz
de ne szólj róluk senkinek
csak hozd vissza őket
amikor a kosár tele lesz
valaki eljön
őt ajándékozd meg
és ő szétteríti szoknyája fodrait
hogy leüljön
egy fekete kőre
és kosarad…
E hatalmas nő,
(gyönyörű, Ist-nem)
e hatalmas nő,
bár minden nő együtt ő,
különös lélek;
E hatalmas nő,
ki néha hajnalok
hajnalán jön el hozzám,
s kirángat bőrömből.
Keringünk a mennyekben
mérföldekkel a fenyvesek felett
s közöttünk nincsen tér,
mert nem vagyunk Egyek,
vagy valami…
…Láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület romjaiban, hisztérikusan lemeztelenedett éhezőket
a néger utcákon vonszolva magukat hajnalban egy mérges belövés tűjét áhítozva
angyalfejű hipstereket égve az éjszaka gépezetében a csillagos dinamóhoz fűződő hajdani égi…
csaknem úgy aludtam el
hogy a négy fehér ibolyáról
mit betűztem gomblyukába
zöld szvetterednek
elfeledkeztem
és hogy megcsókoltalak
s te is engem
féltem mert azt hittem
nem voltam szeretőd sohasem
(1961)
