megőszült a nyár
hirtelen haragú csend
költözik belénk
írástudóknak
tilalmas a temető
kövek botlanak
tölts egy pohárral
a túlélők véréből
újévre várva
édes fű leszel
add körbe utoljára
szabad hamvadat
(2019.09.14)
Néhány hónapja láttam legutóbb Konrád Györgyöt – kiváló francia kollégáját, Bernard-Henri Lévyt látta vendégül egy budapesti felolvasóesten - és Édesapám jutott róla eszembe.
Nemcsak azért, mert két hét különbséggel egyidősek, mindketten megszenvedték, de túlélték a vészkorszakot, ráadásul…
Mélységes tiszteletet érzek azok iránt, akik az 1920-as, 30-as évek fordulója körül születtek. Talán ezért is talált annyira szíven annak idején Szilágyi György Hanyas vagy? című monológja Kálmán György megrázóan szenvtelen hangján, és ugyanezt érzem mindig, ha újra hallom, vagy látom a hozzá…
„Mivel az élet véges, minden okom meglehetne a sietségre, de mert az élet véges, semmi okom a sietségre.”
Minden alkotóval előfordul az élete során, hogy olyan művel találkozik, amelyről a csodálat és a tisztelet mellett az jut eszébe, hogy ez az a mű, amit mindig szeretett…
