és iszunk és táncolunk a bandára jókat rázunk szétönti Johnny Walker bölcsességét és az én édes társam jô az Irgalom Angyala ô a fél világot combjához dörgöli minden piás s táncos boldog hálás neki s a hegedûs kígyózó dallamot húz lerepül rongyokban minden nôi blúz férfilábak taposnak rajtuk kedvest…
az apád én nem vagyok
de mivel apád halott
én mondok esti mesét
hogy megjöjjön álmod
gyere ülj ide mellém
de jobb ha távolabb maradsz
minél közelebb vagy hozzám
annál kevésbé hallasz
meséim közt akad egy
mit nem hallottál még soha
bár egybeér minden szavam
mint magház körül az…
Hallgasd a kolibri szól,
Láthatatlan röppen
Hallgasd, a kolibri szól
Ne hallgass engem
Hallgasd csak a pillangót
Három nap tán annyi sem
Hallgasd csak a pillangót
Ne hallgass engem
Hallgasd meg I-ten lelkét
Nem kell hogy létezzen
Hallgasd meg I-ten lelkét
Ne hallgass…
Utazó fény vagyok
viszontlátás,
hajdan ragyogó
csillaghullás
Késésben vagyok,
bezár a bár,
kezemben egy
ócska gitár
Talán csak az vagyok,
kinek már rég
a te meg én
nem lehet elég.
Nem bánt a magány,
láttam már sok
utazó fényt, ki
hasonlít rám
Jó éjt jó…
Ha te vagy az osztó
bedobtam a lapot
Ha a gyógyító vagy
én már csak egy roncs vagyok
Ha tiéd a dicsfény
nekem a szégyen jutott
sötétebbre vágysz
megöljük a lángot
dicsőség és szentség
legyen nevednek
meggyalázva s megfeszítve
az embereknek
millió gyertya égett
de fényük áldást…
Azt mondtad, velem tartasz,
azt mondtad, a barátom vagy,
Valóban szeretted a várost,
vagy csak áltatod Magad?
Azt mondtad, szereted titkait,
s szabadsága elrejtett,
Jobb volt, mint Amerika,
ezt hallottam én tőled.
Azt mondtad, hogy történhetett,
Azt mondtad, ez nem lehet,
a túlélők a…
a zuhany alól kiléptél
oly tisztán és frissen
illatoztál mint egy virág
zöldellő mezőben
lángban a világ, Mária,
üres, sötét, kegyetlen
imádom a nevetésed
elillan tőle a világ
nevetésedért élek
nem kell már nékem imádság
de a világ most visszatér
hogy…
Mikor megvallottam neki
a szerelmet mire szó nincsen
márványba és mélydombor
aranyba bújt el előlem
Mikor a húsát megragadtam
és csipőjén lebegtem
Méhe halászháló volt
gyermekajkakkal teljesen
Éppen csak félrenézett
s kiszabadult a lelkem de megfontoltam hogy kitárjam
átlátható…
Gitárom felpattant ma
és ölembe ugrott, hogy játsszak
egy spanyol dallamot lábukat büszkén
verő és harsogó táncosoknak
a sors ellen, mely mindünket meggörbít
a betegség, a kor, a paranoiás
csalódások tüskés, véres koronája alatt
mit elkerülni én sem tudok.
szerettelek reggel, mély, forró csókjainkat,
álmos arany viharként párnán nyugvó hajadat
kik előttünk szerettek, tudom, sokan voltak,
városban erdőben, mint te meg én, mosolyogtak
de most elválunk utunk kétfelé halad
szomorú szelíden néz a szemed
hé, így búcsúzni nem szabad
nem keresek…
