Űzött gyönyör vékony fényében tört rám a félelem, hogy soha nem ismerem meg bánatomat. Szólítalak egy kiáltással, melyben benne van egész szívem.
Mikor fogok hálával telve felkiáltani? Mikor énekelek irgalmadért? A holnap a tiéd, adós a múlt, és rohan felém a halál a megadás szennyes-fehér…
A blues (The Blues)
hogy tehették ezt velem
nagy táncos tanúja
Isten álruhás szatír vagy
ki kegyetlen hasztalan
megrontottad az életem
ott heverek kifosztva az
úton hideg szélben
míg a béke mindent
megfagyaszt
és szentté avat engem
durva szellem-fattyút
ah ki jön itt?
Hirtelen…
A teremben csend honol, vallok, de ki hisz nekem.
Igaz-e, hogy megcsaltál minket? A válaszom igen.
Aztán olvassátok fejemre bűneimet,
Kegyelmet kérek, s ti örömmel mondtok nemet.
A bíró más nem tehet, hisz minden nő nedves,
Hazug hangjáért haljon az énekes.
Köszönök, köszönök mindent…
Tanítóm azt adta nekem, amire nincs szükségem, azt mondta el, amit nem kell tudnom. Borsos áron adott el nekem vizet a folyó mellett. Egy álom kellős közepén szelíden az ágyamhoz kísért. Kidobott a vízből, amikor úsztam, és visszadobott, amikor otthon voltam. A tücsköket emlegette, amikor énekelnem…
megszülettél s máris zsugorítanak
eszméletidőt sem hagynak
s érzéketlenné válik fájdalmad
proletárhős légy az már döfi
proletárhős légy az már döfi
zaklatnak otthon az iskolában vernek
ha okos vagy gyűlölnek vagy bolondnak néznek
míg bedarálnak a rendszerek
proletárhôs légy az már…
Kőkeményen dolgoztam
hogy lássa a világ mit tudok
ó tán sosem álmodtam
hogy ez a sorsom
Néhány fotót pörget a világ
imádok nevetni mikor a nevet a tömeg
míg a zsúfolt színházon
átkúszik a szerelem
de ó édes
hazamegy a tömeg
megfordulok s rájövök egyedül vagyok
nem hiszem el
fel kellett…
fekete apácák árnyai rémítenek
mikor végigcsoszognak a villamoson
amulettet talizmánt szorongatva
egy óvatlan pillantás döghalált ígér
helyünket átadjuk át
egy megbocsátást megér
Hogy lehetnénk arany
koporsóban nyugvó szentek
Ki hagy kőasztalunkon
ünnepi szózatot
hogy lehetnénk…
Halott a reggel
és a nappal is
nem maradt semmi nekem
csak a bíbor hold
a magány mit ma éreztem
kicsit több mint elég
hogy semmivé váljon egy férfilét
ím egymagamban
az éjféli lámpa ég
mosolygó arcképed
ott függ még a ráncos falon
nem is fáj olyan nagyon
csak a folyton szálló…
Dylan az egész teremtés elleni Egyénrôl szól
Beethoven egy emberi ököl a villámló felhôkben
A Pápa az abortuszról és a holt lelkekről szól
Amerika nagy ország tele Cowboy-okkal Indiánokkal Zsidókkal Négerekkel és Amerikaiakkal Keletiekkel Chicanókkal felhőkarcolókkal Niagara-vízeséssel acéllal…
Ismernek engem ebben a kávéházban. Amikor megérkezem a szőlőskertből, elém tesznek egy italt. A tisztelet jeléül mindig leveszem a napszemüvegem, amikor a tulajdonosnővel beszélek. Itt el tudok gondolkodni a rómaiakról, diadalaikról, és az apró tövisről, amelyet mi jelentünk. A tulajdonosok szintén…
