A teremben csend honol, vallok, de ki hisz nekem.
Igaz-e, hogy megcsaltál minket? A válaszom igen.
Aztán olvassátok fejemre bűneimet,
Kegyelmet kérek, s ti örömmel mondtok nemet.
A bíró más nem tehet, hisz minden nő nedves,
Hazug hangjáért haljon az énekes.
Köszönök, köszönök mindent mint tettetek,
Őrei igaznak, őrei szépségnek.
Ti tisztán láttatok, téves volt képzetem,
Légrontó dalomért bocsássatok meg nekem.
Ó, sűrű az éj, mentségem rejtve még
egy nő ruháiban, kinek megbocsátanék.
Selymes fürtjeiben, combja hajlatában,
hol könyörögjek szépség-álruhában,
ó jóéjt, jóéjt, éjre éjem jön,
az éjre, az éjra, az éjre, az éjre, az éjre éjem jön.
Úgy félek, amint hallgatlak Téged,
sötét testőreid tették ezt véled,
ők tartanak fogva és megaláznak,
tökünkbe rúgnak és pofánkba vágnak,
Akárki csinálta, éljen az állam,
nem láttam semmit, későre járt már, uram.
Tartsatok fenn nekem egy olcsó sírhelyet,
azokkal, kik kéjünkért kérték pénzemet,
kik mindig készen álltak, s kitárulkoztak,
kiknek keblein fejem megnyugodhat.
A bíró más nem tehet, hisz minden nő nedves,
Hazug hangjáért haljon az énekes.
(1974)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
