Áldott vagy Te, aki a rettenet által elsöpört számtalanok között megengedted néhányaknak, hogy csendben szenvedjenek.
Aki függönyt húztál egy házra, hogy néhányan lesüthessék a szemüket.
Áldott legyen Ismael, aki megtanított arra, hogy rejtőzzünk el.
Áldott vagy Te, aki bőrbe öltöztetted a reszkető lelket.
Aki változó csillagod kerítésével vettek körül bölcsességedet.
Áldott legyen szívem tanítója türelem-trónján.
Áldott vagy Te, ki pengével rajzoltad körül a vágyat, büszke kardokkal a kertet és egy szóval az Eget és Földet.
Aki a rettenetes pokolban menedéket adtál a megértésnek, és még őrzöd békéjét, szépségét, mély rejtőzködését.
Áldott vagy Te, aki megédesíted a vágyakozást közöttünk.
Áldott vagy Te, ki összekötöd a kart a szívvel, az akaratot az akarattal.
Aki egy nevet írt egy kapura, hogy Ő megtaláljon és bejöjjön a szobámba.
Aki a szívet idegenséggel védi.
Áldott vagy Te, aki zokogással pecsételtél le egy házat.
Áldott legyen mindörökké Ismael, aki vadsággal takarta el az arcát és sötétben jött hozzád
Áldott legyen a szerelem egyessége az eltitkolt és a felfedett között.
Olyan ember voltam, akit soha meg nem simogattak, amikor valahonnan megérintettél a nevedben és irgalommal kötözted be a tudatlanság sebeit.
Áldott a szerelem egyessége, az irgalom egyessége, a hasztalan fény a rettenet mögött, az éjszaka házának haláltalan dala.
(1984)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.