Göbölyös N. László irodalmi alkotásai, esszéi, publicisztikai írásai

2020. március 24. 07:05 - Göbölyös N. László

Összeomlások

1.

Egy apró mondat hiányzik egy beszédemből. Egy apró tárgy hiányzik, hogy egy prezentáció teljes legyen. Egy megnevezhetetlen valami hiányzik, hogy sikerüljön egy cselekedetem, amin az életem múlhat. De a hiány ott marad.

Egy nagy szálloda halljában meglátom egykori kedvenc tanítványomat, segítséget akarok kérni tőle. Nagyon megváltozott, az apró lányból nálam magasabb, sudár nő lett, de akkor is tudom, hogy ő az. Ő tudja is mindenhez a varázsszót, és nagyon büszke arra, hogy most én fordultam hozzá tanácsért, ahogyan azt ő tette gyakran diákkorában, sőt, még néha azután is. Siet azonban, és kéri, hogy kövessem, és szednem kell a lábamat, hogy utolérjem, és halljam, amit mond. Aztán egy lépcsőn megcsúszik. „Azt hiszem, eltört a lábam” – mondja a földre zuhanva, felhúzza a nadrágszárát, de nincs alatta semmi.

2.

Egy több ágyas szobát kapok egy ismeretlen házban, nem tudom, minek nekem annyi ágy, de elfogadom. Alig helyezkedem el, óriási hangzavarral beront egy féltucat undorító férfi, és bevetik magukat az ágyakba, van, aki egyedül, de vannak, akik párosan, mintha szerelmesek lennének. Félek is tőlük, de a félelmemnél nagyobb a dühöm, felkapok az egyik sarokból egy hosszú botot, azzal próbálom szó szerint kiverni őket. Nyílik az ajtó, belép egy gúnyos tekintetű szőke nő, aki azt állítja, hogy a feleségem, az első, az utolsó, az egyetlen, akit még soha nem láttam, és valószínűleg nem is fogom többet, és a betolakodókra mutatva így szól: „Megérdemled.”

3.

Fel akarok szállni egy zsúfolásig megtelt villamosra, csak úgy tudnék egy kicsit nyomulni, hogy előreteszem a hátizsákomat, azt azonban az ajtó bekapja, bezárul, a villamos elindul, én pedig maradok. Akkor döbbenek rá, hogy az összes iratom, hitelkártyám bent van a hátizsákomban, pedig soha nem szoktam odatenni. Szerencsére van egy szolgálati fülke, benne egy szimpatikusnak látszó úriemberrel, akinek elmondom a problémámat. „Máris telefonálok a végállomásra, hogy vegyék át a hátizsákot, csak tudnom kellene a keresztnevét”. Mondom neki, de a fejét rázza: „Nem a magáét, azt tudom, hanem a hátizsákét, és nem ártana, ha a hitelkártyája keresztnevét is elárulná”. Ez hülyének néz – gondolom, próbálom a kártyaszámot átkódolni a fejemben valamiféle keresztnévre, de nem jut eszembe semmi. Végül otthagyom a fenébe, vesszen, aminek vesznie kell. Lemegyek a folyópartra, ahol látom, hogy emberek kis vödrökkel merítenek a teljesen átlátszó vízből, és a kimerített halakat, rákokat nyersen felfalják. Gondolkodás nélkül csatlak

Szólj hozzá!
2020. március 20. 22:31 - Göbölyös N. László

Paul Éluard: Kijárási tilalom (Couvre-feu)

signature_paul_eluard_svg.png

Mit akartok? A kapu bezáródott

Mit akartok? Ketten lettünk foglyok

Mit akartok? Az utcát betemették

Mit akartok? A várost agyonverték

Mit akartok? Régóta éhezett

Mit akartok? Már lefegyvereztek

Mit akartok? Az éj alámerült

Mit akartok? Vágyunk beteljesült

(1942)

Szólj hozzá!
2020. március 17. 08:02 - Göbölyös N. László

Jim Morrison: Ló-délkörök (Horses Latitudes)

mikor a csendes tenger páncéllá válik

s fenyegető elvetélt áramlatai

kicsiny szörnyeket etetnek

az igazi hajózásnak véget vetnek

csúf pillanat

és az első állatot vízbe dobják

lábai dühödten kapálnak

a lehetetlen zöld vágtában

s feje felhorgad

kényes egyensúly

csend

megadás

az orrlyukak lassú haldoklása

megtisztulva

s megpecsételve

(1961)

Szólj hozzá!
2020. március 14. 00:06 - Göbölyös N. László

Naplóféle 20/3/1 – Elmeél 101.

sjunde_inseglet_det_5_bergman.jpeg

Éveken át riogatott a világjárvánnyal a WHO, a nagy gyógyszerkonszernek milliárdos támogatásával. Aztán úgy jártunk, mint a farkast kiáltó pásztorfiú. Bár amióta ismét deklarálták a világjárványt, nem vagyok benne biztos.

Hét év alatt 50.000 forintot takarítottam meg a víz-, gáz- és csatornadíjakon a rezsicsökkentésnek köszönhetően – tudatja velem kötelező jelleggel 2020 március 1-én a Díjbeszedő. Bár sosem voltam egy matekzseni, azt azért ki még tudom számolni, hogy ez éves szinten kicsit több, mint 7000 forint, és ha ezt havi szintre lebontjuk, akkor 583 forintra jön ki. Ebből kijön a SPARBAN egy félkilós rusztikus burgonyás kenyér (390), és egy fél liternyi író (190). Kis hazánkban, úgy tűnik, a hazugsággal fordítottan arányos a szégyenérzet és egyenesen arányos a hiszékenység.

„Szeretném a homokórát megállítani” – pengeti két úttest közötti padkán valaki steel-gitáron a Moszkva-téren „Ott fogsz majd sírni, ahol senki sem lát” – válaszol rá egy tangóharmonika, miközben két megtermett közterületes vegzál egy barkát áruló cigányasszonyt.

A parlamentben ülő, kizárólag saját képüket viselők ismét megszavazták maguknak a juttatások emelését, természetesen adómentesen. Kormánypárt és ellenzék között soha nincsen nagyobb egyetértés, mint ebben. Ez a lényeg, a többi ugatás a pórnépnek szól, amely kétszer adózik minden megkeresett forintért.

Egyik pillanatról a másikra ment el a házunkban egy asszony, akivel tündéri beagle-je révén ismerkedtünk össze. Évekig találkoztunk liftben, kapualjban, utcán, de csak a kutya, Dolly nevét tudtuk. Aztán néhány hónappal ezelőtt, amikor Unokánk is megbarátkozott a jámbor Dolly-val, mutatkoztunk be egymásnak. Nem hittük volna, hogy az utolsó pillanatban.

Édesapám 40 napi kórházi ápolása alatt nem vágtam a hajamat, szakállamat, nem kapcsoltam be a lemezjátszómat és ezen túl is önmegtartóztató életet éltem. Talán az ő gyógyulása is adott valamiféle megtisztulást nekem és mindannyiunknak. És mondjunk köszönetet négy egészségügyi intézménynek: az óbudai IMS-központnak, a Szent Margit, az Irgalmasrendi és a Szent Rókus kórháznak, amelyek visszaadták egy 87 éves ember esélyét az életre. És jól jegyezzünk meg egy nevet: dr. Radics Péter kardiológusét, aki a 24. órában hajtotta végre az életmentő műtétet.

Állig felfegyverzett migráns koronavírusok döngetik határainkat. De mi erős bástya vagyunk, bízunk vezérünkben és a TEK-ben.

Manapság már mindennek akadémiája lesz. Még a keresztény könnyűzenének is. Vélhetően ugyanúgy beleölnek egy valag pénzt és ugyanolyan eredményes lesz, mint futball-akadémiáink.

Munkaköri kötelességként le kellett töltenem a telefonomra egy biztonsági applikációt, amellyel rögtön kaptam kéretlenül egy helymeghatározót. Innentől kezdve minden lépésemet követik, nincs menekvés. Eddig nem voltam a modern technológia ellensége, de amikor a különböző alkalmazások ide-oda dobálnak, az már túlmegy a tűrésküszöbömön.

Szabó István legújabb filmjét agyonhallgatják, vagy pedig ízekre szedi a kritika, mintha összebeszéltek volna, vagy kiadták volna nekik az irányelveket, miközben a nézők sírnak és állva tapsolnak a mozikban. Az igazság nagyon tud fájni, pláne, ha tehetetlenek vagyunk vele szemben.

Egy seattle-i vállalkozó minimálbért vesz fel a cégéből, hogy többet tudjon fizetni alkalmazottainak. Én is minimálbért veszek fel a cégemből, hogy ne vigyenek csődbe a járulékok.

Elment a Lovag, aki sakkozott a Halállal. A Hetedik pecsét haláltáncosai és komédiásai közül már csak a néma cselédlány maradt idelenn. Számomra a sakk szintén a Halál kihívása, még akkor is, ha legjobb barátommal örökre félbemaradt egy parti. De Apámmal már folytattuk, amióta kijött a kórházból.

Ismét bebizonyosodott, hogy az olaszok, ha fontos dologról van szó, összefognak, világnézettől és egyéb érdekektől függetlenül.  Mint ama híres Don Camillo-filmekben. És mégis, még mindig él a sztereotípia a „link, nemtörődöm digókról.” És még két apróság: az olasz miniszterelnök és a köztársasági elnök nem a sameszaikat küldték a rendkívüli intézkedések bejelentésére, hanem maguk álltak ki választóik elé; híres ls gazdag olasz cégek egymás után ajánlanak fel komoly összegeket a kórházaknak...

Nálunk új jogrendet vezetett be pártkormányunk, miután vezérünk biztos távolságból meghirdette a magyarországi világjárványt. Ezek szerint jogállam leszünk? Amúgy pedig a következő hetekben-hónapokban se mozi, se színház, se koncert, se buli 100 fő felett. Kiszámolta valaki, hogy 100 ember hányat tud megfertőzni? De azért figyeljünk majd 9 hónap múlva a demográfiai statisztikákra – hátha…

Egyik legsikeresebb és legbátrabb színházunk igazgatónőjéről tömegesen szedik le a keresztvizet. Lehet, hogy zsarnok, lehet, hogy szeszélyes, ne adj isten, még akár perverz is lehet, de valamit mégis csak tudhat a színházról, ha több mint 10 éve telt házak előtt játszanak. Nekem egy hajdan nagyszerű balettművész jut eszembe, aki egy fiatal társulatot világhírre vitt, aztán 10 év után egyszer csak elviselhetetlennek, hisztérikus zsarnoknak kezdték bélyegezni, végül már a hajlamait is felemlegették, míg el nem menekült – egy időre még az országból is.  De mondhatnám a magyar úszópápát is, aki olimpiai bajnokokat nevelt, majd amikor eljött a megkövezésének ideje, szinte senki sem állt ki mellette. És akkor hivatkozunk a nemzeti balsorsra…

2258663a80544639abcffd858b99f94b.JPEG

Szólj hozzá!
2020. március 08. 07:31 - Göbölyös N. László

Színpadon….

1.

A kémrepülő nevű zenekar meghív egy koncertjére vendégénekesnek. Jelenésem van, és egy technikus felém nyújt egy kézi mikrofonnak látszó valamit. Mikor a kezembe fogom, látom, hogy egy hosszú nyelű villanykörte. Ne nézzenek már hülyének évekig játszottam zenekarban, csak megismerek már egy mikrofont, mire a technikus rámutat a piros szemüveges énekesre, hogy nézzem: ő is ilyenbe ordít…

2.

Állok a budapesti metrón, mellettem disztingvált idős úr, karján kisgyerekkel, persze senki sem adja át neki a helyét. Felém fordul és megismerem pudingképű Maccát, egyik dédunokájával. Nagyon megörül nekem, pedig még sosem találkoztunk, és elújságolja, hogy hamarosan a Keleti-pályaudvar színházzá átalakított várótermében nagszabású gyermekkoncertet tart barátaival, és szeretné, ha én lennék a konferanszié. A helyszínen már ott vár a nagy Generációból szinte mindenki, aki él, és olyanok is, akik már nem, a Krémből, a Kísérletből, az ELP-ből. Nagy azonban csak a csalódásuk, mert alig néhány kisgyerek lézeng a nézőtéren, szüleikkel együtt, akik nem rajtuk nőttek fel. Mentő ötletként felhívást teszek közzé a közösségi médiában, nagyszülőknek, unokáknak, és nem telik bele tíz perc, máris tombol a teljes nézőtér, amikor belevágnak a Twist and Shout-ba…

3.

Meghívást kapok sokadik osztálytalálkozóra, amelyekről eddig csak akkor hiányoztam, ha nem voltam itthon, vagy ha úgy éreztem, nem akarom, hogy lássanak. Most is habozom, nem magam miatt, hanem azért, mert egyik tanárunk átállt a fasisztákhoz és nem óhajtok vele egy asztalhoz ülni. Végül mégis győz bennem az egykori diáktársak elleni szeretet. Utolsó pillanatban értesítenek, hogy egy nagy autóbuszban lesz a találkozó, és kirándulni megyünk. Éppen csak odaérek, felszállok, mindenkit megölelek, de úgy látom, senki sem örül nekem.

4.

Egy asszony sírását hallom egy házból, inkább elkeseredett, beletörődött, mint fájdalmas. Benyitok, öreg barátnémat vallatja három ismeretlen, folyamatosan feltett, értelmetlen kérdésekkel, amelyekre én kéretlenül is válaszolok, hogy szabadon engedjék. Az asszony lenyeli könnyeit, belém karol, ahogy elhagyjuk a házat. Egy temető felé visz, hogy elmondjunk egy imát szülei sírjánál, akiket soha nem ismertem, de barátném állítja, hogy mindig is nagyon szerettek engem. Kézen fogjuk egymást, és amikor belépünk a temető kapuján, egyszerre kezdjük énekelni Chris Rea Road To Helljét, ami valamikor sokat jelentett nekünk…

5.

Egy kislány kopogtat be hozzám, a hajdani remek futballista, európai ezüstcipős csatár   lányának mondja magát, szeretne apjának emléket állítani. Megtiszteltetésnek veszem, hiszen nagy rajongója, szurkolója voltam a ballábas bombázónak, és elkezdem a kislányt kérdezgetni az apjáról, olyan dolgokról, amik biztosan nem voltak benne semmilyen sportsajtóban. A gyerek készségesen válaszol mindenre, aztán egyszer csak eltűnik a szemem elől, hiába szólongatom. Becsukom magam mögött az ajtót, ám szinte azonnal kinyílik és ott áll teljes életnagyságban, piros-kék mezben B., aki „atyámnak” szólít. Akkor jövök rá, hogy egy pap barátommal játékból személyiséget cseréltünk. De vajon ő honnan tudta?

6.

Meghívnak egy idegen városba, ami leginkább a szicíliai Agrigentóra emlékeztet, itt tartanak konferenciát a klasszikus irodalom helyzetéről. Elkések az első előadásról és az egyik kolléga hexameterben olvassa fejemre bűneimet, mire én is hexameterben válaszolok. Engem bíznak meg azzal, hogy tartsak idősotthonokban előadásokat a világirodalom remekeiről, mert tudományosan kimutatták, hogy ezzel lehet a legjobban megakadályozni az Alzheimer-kórt. Meg is érkezem az első helyszínre, de a buszmegállótól még egy magas gyalogos szerpentinen vezet az út. Ezen az úton közeledik felém egy lány, aki messziről meglehetősen formátlannak látszik, de ahogy egyre közelebb jön, úgy tűnik egyre szebbnek. Ő a kísérőm, de kiköti, hogy út közben nem szabad lenéznem az útról a mélybe, ő pedig egy könyvvel a kezében halad előttem, és egy felnőtt mesét olvas fel. Lépteink egyre bizonytalanabbá válnak…

7.

Egy iskolában lép fel a rock egyik mérföldköve, és belekezdenek egyik kedvenc dalomba, ami arról szól, hogy mit rejthetnek a kék szemek. Előttem is van egy mikrofon, mintha tudták volna a szervezők, hogy mennyire szerettem volna minden elénekelni. Várom, hogy R. énekelni kezdjen, hogy duettezzünk egy istenit, ő azonban rám néz, és tőlem várja a dalt. Belőlem pedig az ő hangja jön, ahogyan az fénykorában zengett…

Szólj hozzá!
2020. március 05. 06:21 - Göbölyös N. László

Lawrence Ferlinghetti: Gyere, feküdj mellém, légy szerelmem (Come Lie With Me)

d2tldh_ucauvysd.jpg

Gyere feküdj mellém légy szerelmem

Szerelmem feküdj mellém

heverj le velem

a ciprusok alatt

a selymes fűben

hol jegesen fúj a szél

hol elhal a szél

gyere feküdj mellém

vár ránk az éj

csókolj míg bírsz

szeress míg bírsz

hagyd hogy lelkeink beszéljenek

testetlenül egész éjjel

a ciprusok alatt

(1961)

Szólj hozzá!
2020. március 01. 06:59 - Göbölyös N. László

Leonard Cohen: Az apád én nem vagyok (Now I am not your father)

mac47_leonardcohen_post01-1.jpg

az apád én nem vagyok

de mivel apád halott

én mondok esti mesét

hogy megjöjjön álmod

 

gyere ülj ide mellém

de jobb ha távolabb maradsz

minél közelebb vagy hozzám

annál kevésbé hallasz

 

meséim közt akad egy

mit nem hallottál még soha

bár egybeér minden szavam

mint magház körül az alma

 

egy magadfélébe egyszer

beleszerettem

nem voltál se magzat se gyermek

s én sem voltam semmi sem

 

tilos volt szólnom

bárkinek nekem

de feltört a pecsét

s a mese elindult velem

 

ki tiltotta, hogy szóljak

megkérdezheted

az, ki gyűlölt meztelennek

s minket felöltöztetett.

Szólj hozzá!
Göbölyös N. László irodalmi alkotásai, esszéi, publicisztikai írásai