GNL911

Vajon kell-e, hogy egy generációnak bűntudata legyen azért, mert az előtte járó vagy az utánuk következő az idegeire megy?

Boldogok, akiknek látása nincsen, mert nem látják a nagy kék oszlopot, amelyre azt írták: „minden élet számít”.

Boldogok, akiknek hallása nincsen, mert nem jut el fülükhöz naponta ötször, hogy bántják a magyart.

Boldogok, akik nem képesek beszélni, mert nem kényszerülnek sem hazugságra, sem igazmondásra.

Boldogok, akiknek őseik élve jöttek vissza a pokolból, mert a legsötétebb aljasságon is képesek röhögni.

Boldogok, akiket nem csábított el egyetlen vallás, egyetlen eszme sem, mert saját szívükkel láthatják istent (ha van) és a többi embert.

Boldogok, akik nem látnak a jövendőbe, mert békében élhetik az emberiség hátralévő napjait.

Boldogok, akiknek testük-lelkük meztelen, mert mindig önmaguk lehetnek.

Boldogok, akik magukban hordozzák a múlt szépségeit, mert megadatik nekik, hogy továbbadnak belőlük valamit, de sem csellel, sem erővel nem vehetik el tőlük.

Mostanában állandóan új, vagy új közegben használt régi szavakkal bombáznak minket. Itt van például a plató, mint az ellaposodott járványgörbe csúcsa. Ez már önmagában is képzavar. A szó amúgy franciául fennsíkot jelent, továbbá színpadot, esetleg filmforgatási helyszínt, vagy teherautó rakterét. Nekem a plató egy furgonhoz kötődik, amelyet Józsi barátommal lestoppoltunk Mártély határában, és visszavitt minket Hódmezővásárhelyre. A platón zötykölődtünk, de a gazda megengedte, hogy együnk az ott ládákban álló meggyből és aznap egész éjjel fostunk a forró, mosatlan gyümölcstől.

Hallom, hogy az orosz vakcinára nem lehet inni. Két légy egycsapásra: harcolunk a covid és az alkoholizmus ellen!

Ugyancsak hallom, hogy aki regisztrál az oltásra, annak adatai bekerülnek a nemzeti informatikai gépezetbe. No nem mintha nem tudnának már így is minden lépésünkről, de talán így próbálják elriasztani a magánszférájukra még valamit adókat, hogy kitartson az oltóanyag a minimális nyájimmunitásig. Bár ez utóbbi már régóta megvan: a magyar nyáj immunis minden közéleti aljasságra.

Életkép, még az idősáv visszavonása előtt. Nagy élelmiszer-áruház bejárata. Nagykabátos-kalapos, sötét szemüveges nő igyekszik befelé 9 és 11 óra között. Legrosszabb szándékkal sem lehet több 40-nél. A biztonsági őr kérdése: „Mennyi?” A nő válasza: „Annyi”. És megy tovább. És mi lett volna, ha a nő úgy válaszol, mint a Sztracsatellában a doktornő az aluljáróban őt leszólító fazonnak: „Negyvenezer”?

„Gyalázat ez a sok kivágott fa. Ki fogja mindezt megvenni?” – fordul hozzám a buszmegállóban egy korombélinek tűnő hölgy (természetesen maszkban) a fenyőárusokra mutatva. Elmondom neki, hogy éveken át vettünk élő fát, volt kettő is, amit ki tudtunk ültetni a ház elé – az egyik már közel 4 méter magas, a másikat sajnos ellopták – de utána sorozatban csaptak be bennünket a „gyökeresnek” mondott fenyőkkel, némelyik még a Vízkeresztet is alig érte meg. „Ilyen a magyar, lop, csal, hazudik” – mondja a hölgy. Hát igen, gondolom magamban, mert nincs kedvem politikai vitához, talán ha nem élne a magyar időtlen idők óta olyan rezsimekben, ahol az érvényesül, aki lop, csal, hazudik, talán nem itt tartanánk. „Egyébként meg nem szeretem a karácsonyt, az is csak egy ember által kitalált ünnep” – mondja, majd továbbfűzi a gondolatsort: „A Bibliát is sokszor átírták, honnan tudjuk, hogy Jézus meg a többi próféta valójában mit mondott?” Lehet, hogy eljutnánk oda, hogy Isten nincs is, csak az, amit saját képünkre teremtettünk, de jön a busz és én csak egy megállót megyek.

Megérkezett nemzeti doktornénink levele a nyugdíjasokhoz oltásügyben. Szép nagy betűkkel, hogy mindenki el tudja olvasni. A mellékelt adatfelhasználási tájékoztatót viszont legfeljebb 40 alattiak tudják kibogarászni, idősebbek talán két szemüveggel sem. Ügyes, remek kedvcsináló, hogy ne oltassuk be magunkat mindenféle magasabb szempontok árnyékában.

Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányát 1789 óta, vagyis 221 év alatt 27-szer egészítették ki vagy módosították, ebből 10-szer még életbe lépése évében – ez az a bizonyos Bill of Rights. A magyar alaptörvényt 9 év alatt 9-szer. Valamit ez is elárul a két ország jogállamiságáról.

„Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz” – mondja az alaptörvény. Egyetértek. De nem úgy, ahogy ezt az elvtársurak elképzelik. No és kimaradt egy fontos elem: joga van a gondolkodáshoz – is.

A templomokban a miséken lóugrás-szerűen lehet ülni – hangzott az ukász. A karácsonyi hagyományos szertartáson, ahogy elnéztem az egyik sorban két szélén, a következőben középen ülő embereket, nekem inkább a 2007-es BL-győztes Milan támadósora jutott eszembe, Kaká, mint „trequartista” és előtte a két ék, Sevcsenko és Inzaghi. Pedig lassan hatvan éve sakkozom.

Az ünnepek alatt, miután sem Sissit, sem a Reszkessetek, betörőket nem akartuk megnézni, elővettük 2010-es tunéziai útifilmünket. A gyönyörű napfelkelték, tengeri képek, az illatokat felidéző bazár-jelenetek mellett feltűnt, hogy mindenütt ott volt az elnök, az akkor már 23 éve hivatalban lévő Ben Ali mosolygós érettségiző képe. Az ország békésnek, nyugodtnak, virágzónak tűnt. Látogatásunk után alig 4 hónappal elemi népharag söpörte el három nap alatt az elnököt és pereputtyát, jelt adva az arab tavasznak.

Még az év vége előtt kaptunk egy kis földrengést, szerencsére az ijedtségen kívül más bajunk nem lett. Nem lehetne esetleg kifejleszteni egy olyan távirányítású drónt, amelynek mesterséges intelligenciája célzott földrengéseket okoz?

Nem lehet petárdázni, tűzijátékozni szilveszterkor. Végre valami jó, nem kapunk sem mi, sem kutyáink feleslegesen idegbajt. Ellenben javasolnám, hogy vezessük be – ha már úgy is kijárási tilalom van, és senkit sem veszélyeztetne – azt az olasz szokást, hogy éjfélkor kidobjuk az ablakon a feleslegessé vált dolgainkat. Tegyük ugyanezt félelmeinkkel, előítéleteinkkel, gyűlöleteinkkel is. Nem ártana azokat sem utánuk küldeni, akik ezeket gerjesztik és terjesztik.

December 21-én közel 400 év után szinte testközelben voltak egymással a Jupiter és a Saturnus. Ezen a napon született meg második fiúunokánk, Gergő. Januárra pedig azt jósolják, hogy megköszönt a Vízöntő-korszak. Bízzunk abban, hogy e kis ártatlanság világra jötte és egy új univerzális dimenzió egy boldogabb, tisztább, szabadabb jövőt hoz mindannyiunknak