GNL911

Három évi kutatás és 11 hónapi vágás kellett ahhoz, hogy megvalósuljon a France 3 dokumentumfilmje, a Charlie Chaplin, a szabadság zsenije (Charlie Chaplin, le génie de la liberté).

Matthieu Amalric a film narrátora, ő meséli el az archív anyagok alapján a nagy színész-rendező életét, kultikus részletekkel, ritka gyöngyszemekkel. Felidézi angliai gyermekkorát, Charlot, a csavargó figurájának születését, a Cirkusz (1928) című filmjének szerencsétlen forgatását - az első hónapban készült felvételek megrongálódtak, tűz ütött ki a stúdióban -  viharos magánéletét (4 feleség, 11 gyermek) és azt is, hogy fogadalma ellenére miért tért át a hangosfilmre.

Az 1930-as években a hangosfilm valóságos forradalmat idézett elő a moziban. Teljesen elavulttá tették a némafilmet, annak beállításait, gesztusrendszerét, a pantomimhoz hasonló testbeszédét – emlékeztet François Aimé, a film rendezője. Chaplin azonban ellenállt, miközben nem kevésbé kiváló börleszkművész pályatársait, Buster Keatont, Harold Lloydot elsöpörte a hangosfilm. „Chaplin sosem érezte hátránynak a hangosfilmet, ez tette őt világhírűvé, így egész egyszerűen elutasította a hangosfilmet. Aime és kollégái, Yves Jeuland és Aude Vassallo meg is találtak néhányat Chaplin harcias kijelentései közül.

„Nem szenvedhetem a beszélő mozit. A hangos stúdió mechanikája megrémiszt. A mikrofon puszta látásától hányingert kapok. Szabadon, a magam módján kell kifejeznem érzelmeimet.” Egy másik:  „A mozi kép és illúzió, ne csináljunk belőle mást. A beszélő film tönkreteszi a mozi egész művészetét, semmivé teszi a csend szépségét. Nem használok szavakat, sem most, sem később”. Mindezt megtehette, teszik hozzá a dokumentumfilm alkotói, mert saját maga producere volt, éppen ezért eltekinthetett a hangosfilm forradalmától.

Mi több, még parodizálja is. A nagyvárosi fényekben (1931) a film elején egy szoboravatásnak vagyunk tanúi, amelynek leple alatt a csavargó alszik. A polgármester avató beszéde hangutánzó nevetséges zajnak hat. A Modern időkben halljuk először a hangját, amikor a „Titine” című dalt énekli, csakhogy a szövegnek nincs értelme. Chaplin azt a geget találta ki hozzá, hogy a kabaréban, ahol fellép, énekelnie kell, de nem tudja megtanulni a dal szövegét. Kedvese felírja a kézelőjére, de az lerepül róla a belépő tánc során. Így aztán rögtönözni kényszerül, és egy angol, francia, spanyol, olasz és még ki tudja, milyen eredetű szavakból álló halandzsát ad elő. Egy francia kritikus ezt a nyelvet nevezte a „szerelem eszperantójának”.

A II.világháború és Hitler kellett ahhoz, hogy Chaplin végleg megszegje fogadalmát. A Diktátorban (1940) övé a narrátorszöveg, majd ezt követi a gyilkos humorral ábrázolt szörnyeteg első szónoklata: értelmetlen zagyvaság, amelynek azonban fröcsögő stílusa, hangzása Hitler tökéletes utánzása volt.

Ellenben „hasonmása”, az első világháborúban hősiesen helyt állt szegény zsidó borbély még Charlot túlélése: nem sokat beszél, hozza magával a régi slapstick comedy elemeit, és csak a film végén mondja el híres békeszózatát, végleg kilépve legendás figurájából. „Chaplin tudta, hogy nem játszhatja élete végéig a csavargót, végül első igazi beszélő filmjével meg is ölte őt” – mondja Yves Jeuland.

 És hogyan született meg a csavargó figurája? Chaplin 1913-ban másodszor turnézott az Egyesült Államokban Fred Karno pantomimtársulatával. Néhány hónappal később már szerződést kapott a Keystone filmcégnél. A producer Mack Sennett-nek nagyon tetszett Chaplin, de túl fiatalnak találta börleszk szerepekre, és ezért rá bizta, hogy találjon ki valami jó sminket magának.

„Fogalmam sem volt, hogyan csináljam – mesélte Chaplin – Aztán azt gondoltam, hogy felveszek egy nagyon bő nadrágot, és hogy minden ruhadarab ellentétes legyen, hozzá egy nagyon szűk zakót, egy kicsi keménykalapot és egy óriási cipőt. Választottam egy sétapálcát, és kis bajuszt öltöttem, hogy öregebbnek tűnjek”.

„Eképpen felszerelkezve Chaplinnek mindenféle bolond gondolatai támadtak, csak úgy tódultak a fejében a gegek. Amikor megjelent a forgatások helyszínén, mindenki nevetni kezdett. Azon a napon született meg a „csavargó” – teszi hozzá Jeuland, aki szerint azonban Charlot alakja nem hirtelen ötlet szüleménye volt.  Elképzelhetetlen például, hogy járását, hirtelen ugrándozásait mind ott, a sminkszobában találta volna ki. Ahogyan később a filmjeit, valószínűleg már korábban a Karno-társulatnál tesztelhette a figurát. „15 éves kora óta rendszeresen fellépett. A saját életéből, a londoni évekből vehetett ihletett” – teszi hozzá Aimé. Amalric is hasonló véleményen van. „Chaplin zsenialitása nem a rögtönzésben van. Figuráját már régóta próbálgatja. Amikor a bő nadrágot és a 48-as cipőket választja (a valóságban 38-as a lába), arra a londoni iszákos koldusra gondolhatott, akit gyermekkorában látott és utánzott anyja szórakoztatására.”.

A kacsázó léptű, úri modorú, ágról szakadt, sokszor megalázott, de soha le nem győzött kis ember 1914-ben jelent meg a filmvásznon, és, ha ideszámítjuk A diktátor borbélyát, 26 éven át nőtt össze alkotójával, és a mai napig egyet jelent a mozi szerelmeseinek Charlie Chaplinnel.