A Gombafejű Pudlikkal találkozom egy kollégiumi szobában, abból az időből, amikor még hárman éltek közülük. Egy olyan avítt, szürke szalagos magnón, mint amilyen annak idején nekünk is volt, megszólalnak a dalaik eredeti masterjei, köztük a Hello, Goodbye vokáljai, minden egyéb hangszerelés nélkül. Az egyik szólam hiányzik, és én azt rögvest fejből pótolom a Fiúk nagy megelégedésére, de a saját hangomon, nem a hiányzó Elsőén.
Blues-költő barátom, ...