Egy palotába keveredem, ahol ismeretlen arcok kalauzolnak nagy szeretettel. Úgy kezelnek, mintha régóta ismernének, pedig a nyelvüket sem értem, de mivel látják zavaromat, átváltanak egy általam ismert nyelvre. Ebből megtudom, hogy most tervelnek ki egy nagy kiterjedésű nemzetközi akciót, amely végre elhozná a szabadságot sok millió rabságban élő embernek. Olyanoknak is, akik nem is tudják, hogy ők rabok.
Egy idő után magamra hagynak az összes titkukkal. Elindulok, hogy valami kijáratot találjak, és az út egyenesen saját házunkba, mi több, saját emeletünkre vezet. Az ajtónk előtt áll egy szép arcú, nagy fekete szemű, sötét kendőt viselő lány és kétségbeesetten csenget. Nem is kérdezek tőle semmit, hanem beengedem, és miután gondosan bezártam az ajtót, csak akkor próbálom faggatni. Elárulja, hogy ő is a nagy terv része, de valaki elárulta őket és most menekülnie kell, de bennem vakon is megbízik.
Néhány perc múlva valaki őrülten csenget. A lány kinéz a kukucskálón és közli, hogy a fivére. Először megrémülök, hiszen a déli népeknél a nőtestvérek védelme szent és sérthetetlen, de a lány megnyugtat, hogy nem fog egyikünket sem bántani. Beengedem a fiút, aki csak egy pillantást vet a húgára, majd húz kifelé mindkettőnket, hogy azonnal el kell tűnnünk innen, mert a nyomunkban vannak. Javaslom, hogy váljunk szét, ők menjenek át az egy emelettel feljebbi átjárón, és ereszkedjenek le három lépcsőházzal odébb, én pedig leszaladok a mi lépcsőnkön. A fiú el is indul felfelé, a lány azonban engem követ. Már majdnem leérünk, amikor dübörgő lépteket hallunk mögöttünk – felülről jönnek utánunk…
Valahogy kikeveredek egy nagy, kopár mezőre. A lánynak nyoma veszett. Nappal van, de borús az ég, azt sem tudom, merre van észak. Találomra elindulok, amikor megáll mellettem egy kocsi és egy női hang szól, hogy szálljak be. Rá se nézek, beülök. Ismeretlen európai arc, szőke haj, csendes mosoly. Nem kérdezek tőle semmit, némán utazunk. Egy tanyához érünk, amelynek udvarán már több autó áll. Kijön a gazda, és segít a nőnek beparkolni, de figyelmezteti, hogy nála egyetlen menekült sem maradhat 24 óránál tovább, mert egyre többen jönnek és kell az újaknak a hely, akik mindig nagyobb veszélyben vannak, mint az előzőek…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
