drága én csak vártam
éjjel-nappal vártam
telt-múlt az időm
fél életen át vártam
hívtak engem ezerszer
és te is hívtál jól tudom
de én vártam
hogy a csoda a csoda jöjjön el
igazán szerettél tudom
de a kezem megkötötték
fájhatott ez neked tudom
s benned a büszkeség
hogy álltál ablakom alatt
kezedben dobbal kürttel
míg én csak ott vártam
hogy a csoda a csoda jöjjön el
nem hiszem hogy szeretnéd
nem tetszhet neked itt
örömtelen hallhatod
a szigor ítéleteit
Mozart – mondja a Mester
s rágógumi durran el
miközben várod
hogy a csoda a csoda jöjjön el
várunk a csodára
nincsen hátra más dolog
a világháború óta
nem voltam ilyen boldog
nincs mit tenni már
ha tudod hogy beszorulsz
nincs mit tenni már
ha egy morzsáért koldulsz
nincs mit tenni már
ha azt várod egyre
mikor jön el a csoda ideje
álmodtam rólad, drága
éppen tegnap éjjel
szinte meztelen voltál
de teljes minden fénnyel
ujjaid közül az
időhomok lassan pergett el
míg csak vártad
hogy a csoda a csoda jöjjön el
drága keljünk egybe
magány volt eddig életünk
maradjunk csak magunknak
vajon erősek leszünk?
ide hát egy őrületet
a leggonoszabb megfelel
míg várjuk egyre
hogy a csoda a csoda jöjjön el
az országúton elzuhantál
most az esőben heversz
megkérdeznek minden rendben
semmi bajom így felelsz
hogyha vallatóra fognak
a hülyét tettednek kell
annyit mondj csak várod
hogy a csoda a csoda jöjjön el
(1992)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
