A „pásztorholdak” kicsiny égitestek, amelyek egy nagyobb bolygó gyűrűjének peremén keringenek, amelyek a maguk gravitációjával biztosítják a gyűrű és a planéta közti harmonikus távolságot.
Az „ahogy fent, úgy lent” egymásra utaltsága, elszakíthatatlansága a kozmoszban ugyanúgy érvényesül, mint minden percünkben, még ha nem is látjuk azonnal, ahogyan a Szaturnusz fényes gyűrűjének sem látjuk szüntelenül keringő apró részecskéit, ...
Egy több részes, nagy sikerű film forgatása a végéhez közeledik. Én újságíróként követem az eseményeket, egy kolléganőm pedig, aki soha nem létezett, hanem több hölgyismerősömből áll össze testi, lelki lénye, a produkció PR-menedzsere. Nap, mint nap találkozunk, minden nap össze is veszünk, aztán a végén mégis kibékülünk. Az utolsó forgatási nap végén a hölgy nem kertel: ismerjük egymást évtizedek óta, sosem titkoltuk az egymás iránti vonzalmat, ...
Nem vagyok a szó szoros értelmében hívő ember, de van azért némi fogalmam a szent áhítatról, arról a pillanatról, amikor az ember úgy érzi, hogy odafentről szólították meg. Az újságíró életében is megvannak ezek a pillanatok: egy-egy találkozás számára olyan, mintha maga az Örökkévaló hívta volna meg egy kávéra. Amikor Mesterekkel, Példaképekkel, egy korszak, egy életérzés Szimbólumával vagy – ne tagadjuk! – Bálványokkal hozza össze a ...
Életem egy fárasztó nap után korán lefekszik. Már alszik, amikor beállít hozzánk három figura: egy ismeretlen, akivel állítólag együtt jártam még általános iskolába, de ő aztán kibukott és huligán lett, egy volt katonatársam, aki 11 hónapon át élen járt a sunnyogásban, és maga Athos, ahogyan megismertük és szerettük: átható kék szemekkel és erősen italosan. Valójában őt hozták a többiek, hogy végre találkozhassak vele, de nem sokáig élvezhetem ...
parttalan gyönyör
óceán-áradásunk
mélységből szólít
érett gyümölcsünk
íze oldódik lenyugvó
arany-tavaszban
kozmikus ölben
várnak új eljövetelt
ikersejtjeink
az éj vadjai
vigyázzák tábortüzünk
dalos parazsát
(2017. május 5)
A szicíliai Trappetónál a tengerpárton állt a „cupolának” nevezett, főleg romos kis bunker, amelyet az 1940-es évek elején építettek. A helyi hatóságok most úgy döntöttek, hogy el kell tüntetni és ez kiváltotta a helyiek felháborodását, akik úgy értékelik, hogy ezzel történelmük egy darabját tüntetnék el – írja a La Stampa, amely felidézi az angolszász szövetségesek 1943-as partraszállását, amelyet a cikk szerzője szerint a hagyományos ...
hanghálót fonnak
szerelem-lényeinkből
hullám-feketén
légőrvény lüktet
szökőár-szoknyák
vágtatnak belénk
talpunkon halljuk
temetetlen legendák
szívveréseit
megváltás elől
menekülő szabadság
oltalmat ígér
száz édes Pokol
az Éden érfalán túl
ontják vérünket
vetemedő vágy
oroszlánok tüzelnek
méz-csapda mélyén
női körkörök
altestét him harsonák
hevítik ...
Az önkényurat (a továbbiakban ÖKÚ) hideg verítékes rémálmában kiművelt emberfők vették körbe és kérdeztek tőle. Legyen vele a gondolat teremtő ereje.
Megállít a lépcsőházban Mme. Kotnyél, a ház réme, hogy csak most értesült szomszédunk, E. haláláról. Meglap, mert E. már vagy fél éve meghalt. „ Nagyon furcsa nő volt, gyűlölködő, engem mindennek elmondott.. ” – kezdené a litániáját, szerencsére az egyetemre sietek és nincs időm ...
Egy sűrű, mégis napfényes parkban találkozott a Férfi sok-sok év után Kékasszonnyal, aki a szeme láttára különös metamorfózisokon esett át. Hol egészen kamasznak látszott, mint ama 44 évvel ezelőtti találkozáskor, hol idős, ezerráncú hölggyé, majd egy csapásra érett, vonzó asszonnyá változott. Csupán varázslatos, egyszerre szomorú és kikerülhetetlenül delejes kék szeme, füstös hangja és nevetése nem változott egyetlen pillanatra sem.
Egy régi ...
hull a hó
s a szürke égbolt
a fejemre hol tető honolt
éjjel
elillan-e árnyam egyszer
ki birtokolt
egy fecskét vagy egy csillagot
az ablak sarkában
a hold
s egy barna hölgy
ott van
nem lát engem ki elsuhan
látom a nyárs forog
s a tűzparázs még ragyog
csak nekem
de ahová megyek
ott halál a hideg
(1929)
