A szicíliai Trappetónál a tengerpárton állt a „cupolának” nevezett, főleg romos kis bunker, amelyet az 1940-es évek elején építettek. A helyi hatóságok most úgy döntöttek, hogy el kell tüntetni és ez kiváltotta a helyiek felháborodását, akik úgy értékelik, hogy ezzel történelmük egy darabját tüntetnék el – írja a La Stampa, amely felidézi az angolszász szövetségesek 1943-as partraszállását, amelyet a cikk szerzője szerint a hagyományos történetírásban úgy jellemeznek, mint egy „sétát”, ahol az angolok és amerikaiak rágógumit és csokoládét osztogattak a lelkes tömegnek.
A dolgok azonban másképpen történtek.
Nem esik például szó a „Livorno” és a „Napoli” hadosztályról, amely teljesen megsemmisült. És csak néhány éve kezdenek beszélni a maffia szerepéről az olasz védelmi rendszer egyharmad részének szabotálásában. Még kevesebb szivárgott ki azokról a büntetlenül maradt tettekről, amelyeket az amerikai katonák követtek el olasz civilek és foglyul ejtett katonák sérelmére.
A szicíliai partraszállás megértéséhez vissza kell menni 1924-ig. Cesare Mori, Trapani rendőrfőnöke, a „Vasprefektus” abban az évben lépett fel keményen a maffia ellen. Rengeteg per és ítélet volt, sok veszélyes maffiafőnököt száműztek, vagy kényszerítettek arra, hogy az Egyesült Államokba emigráljon. Mori értett ahhoz, hogy mozgósítsa a közvéleményt, főként a fiatalokat a maffia ellen azzal, hogy érzékeltette az állam jelenlétét. A „bot és méz” taktikáját alkalmazva sikerült neki a maffia-bűnözést „alvó” állapotba visszaszorítania – legalábbis egy időre. De meg kellett állnia a nagy földbirtokosok előtt, akik felhasználták a maffiózókat birtokaik felügyeletére. Rosszul viselték el a „Vasprefektus” intézkedéseit és nagyon negatívan reagáltak a Szicíliai Nagybirtok-kolonizációs Vállalat 1940-es létrehozására, amely kisajátítással fenyegette birtokaikat, ha nem voltak elég produktívak.
A nagybirtokosok válaszlépésül létrehoztak egy szakadár akcióbizottságot, amelynek élén egy triumvirátus – két szabadkőműves és a „keresztapa” Calogero Vizzini állt. A bizottság 1942-ben felvette a Mozgalom Szicília Függetlenségéért nevet. Nagy napjuk a partraszállás volt egy évvel később, amelyet lelkesen üdvözöltek.
Közben az Egyesült Államokban kezdtek kapcsolatokat kiépíteni a haditengerészet és a maffia között. New York kikötője nagyon fontos volt, tartottak a német és az olasz kémek szabotázsakcióitól. Ez utóbbiak jól el tudtak rejtőzni a nagy létszámú olasz közösségekben. Ezért a kikötő biztonságáért felelős Radcliffe Haffenden őrnagy, az FBI egyik magas rangú vezetője felvette a kapcsolatot a hírhedt maffiózó Lucky Lucianóval, aki annak ellenére, hogy 5 évi börtönbüntetését töltötte, emberén, Joe Lanzán keresztül megtartotta a kikötői illegális tevékenység feletti ellenőrzését. A nagy mennyiségű információ, amivel ellátta az amerikai titkos szolgálatokat, nemcsak a New York-i kikötő olasz kémhálózatának felgöngyölítését tette lehetővé, hanem garantált egy kényszerű szindikátusi békét is is, ami zavartalanná tette a hadianyag Európába való juttatását. A kapcsolatot Haffenden és Luciano között bizonyítják azok a mikrofilmek, amelyek rövid ideig olvashatók voltak a Freedom Information Act honlapján. Mellesleg Moses Poliakoff, Luciano ügyvédje is elmondta, hogy 1942-ben New York kerületi ügyésze az amerikai haditengerészet elhárítási részlege fel akarta kérni Lucianót egy bizonyos segítségre és őt bízta meg a közvetítéssel.
Luciano másik segítsége az volt, hogy ismertette az amerikaiakkal, kik azok a maffiózók, akik Szicíliában élnek és segítik őket a partraszálláskor. Az OSS (a CIA előde)a szicíliai-amerikai katonákat is megkereste és kialakított belőlük egy hálózatot, amelynek feladata volt kapcsolatba lépni az olasz fasiszta rendszerrel szemben ellenséges elemekkel, köztük a Mozgalom Szicília Függetlenségéért tagjaival.
Luciano fő partnere a szigeten don Calogero Vizzini volt. Az összekötő közöttük pedig Vito Genovese, aki 1938-ban tért vissza Amerikából. Egy fotón látható is amerikai egyenruhában a híres bandita, Salvatore Giuliano mellett. Egy másik fotón Albert Anastasia olasz-amerikai maffiózó látható szintén egyenruhában, egy gyalogos egységgel együtt, amely zászlaján egy nagy sárga L.-t viselt fekete mezőben. Ugyanez a kis zászló jelent meg hihetetlen módon egy 2010-ben készült fotón egy autóra erősítve, egy, az 1943-as fegyverszünetről való megemlékezés során. Az ismeretlen kocsi az amerikai meghívottak előtt haladt el, míg az amerikai haditengerészet zenekara az amerikai himnuszt játszotta. Az L. embléma esetét a helyiek ismerték, de a nemzeti történelem szintjén nem vették komolyan. A fotón a maffia kétségkívül jelen volt és erre valakik ma is emlékeztetni akarták az amerikaiakat.
A maffia egyik leghatékonyabb lépése az volt, hogy súlyosan megfenyegették a Szicíliában állomásozó olasz katonai egységeket, „melegen ajánlva” nekik a dezertálást és a szabotázsakciókat, ha el akarják kerülni, hogy családjuknak baja essen. Így történt, hogy négy hadosztályból kettőnek a 70%-a dezertált a szövetségesek megérkezésekor. Ennek a két hadosztálynak, az Assietának és az Aostának az állománya mezőgazdasággal foglalkozó rétegből került ki, amely mindig a maffia nyomása alatt volt. Nem véletlen, hogy a Livorno hadosztályban, amelyben csak 9% volt szicíliai, ilyen fajta szökések nem történtek.
Utólag megerősítették, hogy a szicíliai katonák, akik a Napoli hadosztály 60%-át, alkották, teljes mértékben és hősiesen teljesítették kötelességüket, mert Szicília keleti részében voltak, amely kívül esett a maffia hatalmán. Ez azt bizonyítja, hogy a szicíliaiak nem voltak kevésbé „harcosak” a többi olasz katonánál. Annál is inkább, mert egy konferencián, amelyet a múlt évben tartottak Nápolyban, megállapították, hogy a szicíliaiak, a campaniaiakkal együtt vettek részt a legtöbben az ellenállásban és Észak-Olaszországban is nagy harci szellemet tanúsítottak.
A szövetségesek partraszállása után a maffia célkitűzése a beszivárgás volt azoknak a településeknek a vezetésébe, amelyet az AMGOT (Allied Military Government of Occupied Territories) támogatott. Miután kihasználta a harcok idején a fekete piacot, a Cosa Nostra a háború után főként a kábítószerből kezdett gazdagodni.
A partraszállás pillanatában, 1943. július 10-én a 6. olasz gépesített hadsereg, parancsnoka, Alfredo Guezzani tábornok utasítására megtámadta az amerikai hídfőállást a gelai tengerparton. A német Hermann Göring páncélos hadosztály, amelynek támogatnia kellett volna az olaszokat, több órát késett. George S. Patton amerikai parancsnok kezdetben alábecsülte a Livornót, de a rosszul felfegyverzett, tűzérség nélküli kevés, elavult tankkal rendelkező olasz hadsereg hátrálásra kényszerítette az amerikaiakat és áttörte a védelmi vonalakat. Nehéz helyzet volt ez az amerikaiak számára, mert a köd miatt Máltáról az angol gépek nem tudtak felszállni és támogatni őket. Állítólag Patton már a teljes meghátrálást, a behajózást fontolgatta. És bár később az érintett és a Pentagon tagadta ezt, az elfogott üzenetnek meg kell lennie a cikk szerint az olasz hadsereg archívumában. Igaz, hogy a hadsereg történelmi hivatala eddig nem találta meg a kérdéses dokumentumot, viszont a 18. parti őrség parancsnokának megőrzött jelentése arról szól, hogy „a helyi lakosok járkálnak a gelai tengerparton és úgy tűnik, hogy az ellenség visszaszáll hajókra.” Pattonék egy másik elfogott üzenete azonban csak erősítést kért.
Az ellentmondásban inkább az olasz remények fejeződtek ki, mert történelmi tény, hogy az amerikaiak csak ideiglenesen vonultak hátrább. A várt segítséget végül a hajóktól kapták meg, ahonnan a 330 mm-es ágyuk pokoli tüzet zúdítottak az olaszokra. És végül megérkeztek az angol bombázók is. Az olaszoknak vissza kellett vonulniuk és egy egységnek meg kellett adnia magát, mert az amerikaiak élő pajzsnak használták a hadifoglyokat.
A Livorno 11.400 katonájából 7200-an elestek, megsebesültek, eltűntek. A fogságba esettek sorsa sem volt mindig jobb az elesettekénél. A túlkapások okát nagy részben Patton szemléletének tudják be, amely átterjedt az embereire. A partraszállás előtt így oktatta tisztjeit: „Ha megadják magukat, amikor 2-3 méterre vagytok tőlük, ne törődjetek a feltartott kezekkel. Célozzátok meg a harmadik és a negyedik borda közét és lőjetek. Nincs szükség foglyokra. Vége a játszadozásnak, az ölésnek jött el az ideje. Gyilkos hadosztályt akarok, mert a gyilkosok halhatatlanok.” Sok alárendeltje valóban ezt tette. John Compton százados és Horace West őrmester például 76 olasz hadifoglyot és 12 civilt lőtt agyon Biscariban. Compton ezt azzal igazolta, hogy így értelmezte Patton szavait.
A La Stampa több hasonló esetet sorol fel és azzal fejezi be, hogy azokat, akik tetteikért hadbíróság elé kerültek, felmentették, vagy pedig nevetséges büntetéseket kaptak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Duplaxiii 2017.05.07. 08:51:50
Csak pár idióta bulvárbarom írja, terjeszti a rágógumis sétamenetet.
Szerintem nem bulvárral kell a bulvárt kijavítani, hanem olvasni, művelődni kellene,,,
A "csizmán" felérni igencsak szopás volt a szövetségeseknek...
enpera · http://c64blog.wordpress.com 2017.05.07. 08:52:01
Göbölyös N. László 2017.05.07. 08:56:53
@Duplaxiii: Ha figyelmesen elolvastad, akkor szó sincs "rágógumis sétamenetről". Hogy milyen volt az olaszországi hadjárat, arról, ha másból nem, olyan könyvekből is értesülhettünk, mint a 22-es csapdája. Ezenkívül a La Stampa az egyik legtekintélyesebb olasz lap, amelyben nem publikálnak bulvárbarmok.
Conchobar 2017.05.07. 09:31:41
Buchhalter 2017.05.07. 09:55:11
Göbölyös N. László 2017.05.07. 09:58:42
ogli dzsí 2017.05.07. 11:42:54
Göbölyös N. László 2017.05.07. 11:46:59
enpera · http://c64blog.wordpress.com 2017.05.07. 11:47:35
Alick 2017.05.07. 12:42:06
Egyébként Hitlernek rossz véleménye volt a latin katonákról, talán a spanyolokat kivéve.
CSL 2017.05.07. 16:34:33
A maffiának nincs hazája. Egyébként nem ideológiai okok miatt fordult Mussolini ellen a maffia, hanem mert Musdolini harcolt a szervezett bűnözés ellen és a maffia teret vesztett. Nem volt nekik áldásos, egy erős rendpárti vezetés. Persze nyilván Mussolininek is volt vaj a füle mögött, nem is védeni akarom.
Gabor Ventilla 2017.05.07. 21:35:16
Patton kellő mértékű óvatosságát sem erősíti meg a véletlen halála.