Kőkeményen dolgoztam
hogy lássa a világ mit tudok
ó tán sosem álmodtam
hogy ez a sorsom
Néhány fotót pörget a világ
imádok nevetni mikor a nevet a tömeg
míg a zsúfolt színházon
átkúszik a szerelem
de ó édes
hazamegy a tömeg
megfordulok s rájövök egyedül vagyok
nem hiszem el
fel kellett áldoznom téged
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://elmehunyor.blog.hu/api/trackback/id/tr6316221680
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
