Urológus orvosom a kontroll-leletre azt írta, hogy „poros tata”. Hát tata nem vagyok, poros pedig végképp nem.
Egy rosszul szervezett, bő lére eresztett rendezvény után holt fáradtan igyekeztem hazafelé, amikor a metró bejáratánál kerültük egymást egy csodaszép fekete lánnyal. Megajándékozott néhány másodpercre kedves mosolyával, és már nem is éreztem magam olyan kimerültnek.
Ott kezdődik az igazi öregség, amikor már nem tudsz felhőtlenül ...
Hamar megdőlt annak idején Theodor Adorno elmélete, mely szerint Auschwitz után nem lehet többé verset írni. A költészet az emberiség egyik legszörnyűbb tragédiáját is túlélte. Ahogyan túlélte Hirosimát, a gulagokat, a vörös khmereket, a latin-amerikai diktatúrákat, Ruandát, a délszláv háborúkat, sőt, 9/11-et is.
Mégis van abban valami meghökkentő, hogy egy költő egész kötetet szentel a hajléktalanoknak. Láttunk már olyan számkivetetteket, akik ...
„Minden kornak megvan a maga művészete, és minden művészetnek megvan a maga kora” – ez a jelmondat díszeleg a bécsi Szecessziós Ház homlokzatán 1898 óta. A jelmondat pontosan fejezi ki azt a rövid, de intenzív korszakot, amelyet a császári főváros átélt a századfordulón, és amelynek kimagasló alakja Gustav Klimt volt.
A festő műveivel mesterien tudta ábrázolni a hanyatló Habsburg-birodalom nagyságát és korlátait. Ugyanaz a szellem hozta őt ...
Tanárnő volt, filozófus, munkásnő, anarchista és misztikus. Simone Weil száz éve, 1909 február 3-án született Párizsban az angliai Ashfordban halt meg alig 34 évesen szívelégtelenségben, miután Franciaország náci megszállása után a szigetországba menekült.
Albert Camus, aki összegyűjtötte írásait, mondta róla: „Számomra ő korunk egyetlen nagy szelleme.”
Simone Weil ereje éppen a sokféle tanulmány és személyes tapasztalat nyomán leszűrt ...
néma fűszerek
hívják egymásba bőrünk
mágnes-vágyait
lelket ölt a test
szerelem termőföldje
esthajnal hasad
s nyugalmat lelnek
elnehezült napjaink
szív-bölcsőnk mélyén
őrizzük tovább
az eredendő jóság
szent magzatmázát
(2019. február)
Szeretek a világra nyitott emberekkel találkozni. Szabó Elvirával első alkalommal mint pszichológiai könyvek szaklektorával beszélgettem, később megtudtam róla, hogy nagyon szeret utazni, és kipróbálta már a digitális nomád létet is. Aztán kiderült az is, hogy szenvedélyesen szereti a nyelveket. Már eddig is népszerű blogger volt, novellái is megjelentek. Most újabb oldaláról mutatkozott be: ő a szerzője a Patchwork című „fiktív blogregénynek”, amely ...
Egy hatalmasra nyílt maszkszerű száj: ez látható annak az albumnak a borítóján, amely 1969. október 10-én jelent meg, és amelyet még a pályatársak is remekműnek neveztek. Ez volt az In The Court of The Crimson King.
A progresszív rock (?) egyik pillérének alig huszonéves zenészei, ahogyan a műfajban sokan mások is, az ismeretlenségből jöttek, de nem lehetett elmenni mellettük még abban az új hangokkal, merész kísérletekkel teli korszakban sem, amely ...
egy visszafelé írt levél
kéz a fejeden
az ébredés
órája reggel
rozsdás nap
olvadt üveg
csendélet
huzat csapja be ajtómat
és az álmok felébresztenek
még maradt egy égő gyertya
(1928)
Eljöttél hozzám
özvegyi ruhádban.
Kit gyászolsz, kérdezem,
s így felelsz: „A férfit, ki voltál,
a férfit ki voltál, mielőtt
beléd szerettem.”
Emlékszem rá
Nem egy szigeten él-e
a Földközi-tengeren,
hogy Isten intésére
a sötétbe lépjen?
Január 1-én hajnalban valakik tojásokkal dobálták meg a ház bejárati ajtaját. Kicsit eltévesztették a házszámot, miként a tojások frissességi állagát is.
Ugyancsak január 1-én hajnalban láttunk először ablakunkból tűzijáték-kilövő helyet. Alig 50 méterre tőlünk, a párhuzamos utca járdáját használta fel erre több mint fél órára egy jókedvű fiatal társaság.
A Margitszigeten sétálva láttunk vetési és dolmányos varjakat, galambokat és ...
