GNL911

Urológus orvosom a kontroll-leletre azt írta, hogy „poros tata”. Hát tata nem vagyok, poros pedig végképp nem.

Egy rosszul szervezett, bő lére eresztett rendezvény után holt fáradtan igyekeztem hazafelé, amikor a metró bejáratánál kerültük egymást egy csodaszép fekete lánnyal. Megajándékozott néhány másodpercre kedves mosolyával, és már nem is éreztem magam olyan kimerültnek.

Ott kezdődik az igazi öregség, amikor már nem tudsz felhőtlenül osztozni a mások örömében, vagy a rossz oldalát szűröd ki belőle.

Február 12-re beírtam az asztali naptárunkba, bekarikázva, hogy BA. És akárhogy törtem a fejem, amikor eljött a nap, hogy mi lehetett az, amit így jelöltem, nem bírtam rájönni. Először Életem sem. Igaz, nem ő írta be. Mert sem az erre a napra esedékes adóbefizetésre, sem a BL-meccsre, sem pedig egy barátom születésnapjára nem stimmel. Aztán Életem este találta ki hogy a PSA-vérvételt jelöltem be így. Így jár egy íróember, ha leszokik a kézírásról…

Az SZTK laborban bevezették az időpontos és a nem időpontos vérvételt. Én nem kértem időpontot, eddig is működtek a dolgok több-kevesebb gyorsasággal. Ellenben nem tudtam rájönni a logikára, amely szerint az időpontosokat és a nem időpontosokat behívták. Főleg úgy, hogy saját fülemmel hallottam: egy időpontra négyen voltak.

Másodjára is megdöbbentő élmény volt Az állampolgár című film, amelyet persze nem a közmédia vetített. Ha lehet, még aktuálisabb, mint három éve, amikor készült. Sokat mond a törvény előtti egyenlőkről és egyenlőbbekről, a hontalanság és a szabadság kibékíthetetlen ellentétéről, a bennünk lévő, genetikailag kódolt előítéletekről, de arról a jószándékról is, amellyel a pokol útjait kikövezik. Félek azonban, hogy ezúttal sem azok nézték meg, akiknek tanulniuk kellene belőle.

A papír- és írószerboltban a pénztárnál egy kis pápaszoborra lettem figyelmes. Mint megtudtam, napelemmel működik, és ha rásüt a fény, a szobor integet. Mindezt 7800 forintért árulják. Nyilván onnan vették a bátorságot, hogy Őszentsége a fenntartható fejlődés és a környezetvédelem őszinte híve. A Templom kufárjai pedig köszönik, jól vannak…

„Ha az őrült isten nem akarta, hogy megegyük egymást, miért teremtette húsunkat olyan édesnek?” – tette fel a kérdést Leonard Cohen.

Unokám utálja a fodrászt. Elvégre az én unokám. Tizennégy hónaposan is tudja, a haj intim testrész, az egyéniség fontos része, még akkor is, ha nem erről ítéljük meg egymást. És egy másik dolog, amellyel ékesen bizonyította, hogy rám ütött. A minap, amikor először volt nálunk a szülei nélkül, a könyvespolcomat kezdte tanulmányozni, és az első, amit kihúzott, egy színes, már szinte darabokban lévő, kétnyelvű Jim Morrison-kötet volt. Amikor legközelebb elhozták hozzánk, újra ugyanazt vette ki…

OKÜ kijelentette, hogy nem bízhatunk a NATO-ban (amely mögött a világ legerősebb hadseregei állnak), és magunkat is meg tudjuk védeni. Ebben én biztos vagyok – az ellenség a határainkon röhögné magát halálra rajtunk.

„Alvilág. A család szent. De nem sérthetetlen” – hangzik egy új sorozat ajánlója. Úgy legyen. Ne csak a sorozatban.

A tv-újság címlapján megjelent nőtől kiver a hideg. Évekkel ezelőtt egy olyan show vezetője volt, amelyben folyamatosan megalázták a résztvevőket. „Most is milyen fasiszta pofája van” – mondom, mire Életem megfed, hogy túlságosan kategorikus vagyok. Aztán néhány nappal később meglátja a képet, és javasolja, hogy tépjük le a címlapot…

Felajánlja nekem az internet, hogy segít visszakerülni az Instagramra. Igaz, hogy még sosem voltam fent, de nem is tervezem…

Az embernek megvan az az egyedülálló képessége, hogy a legjobb szándékú dolgokat is képes elrontani. A minap olvastam annak kapcsán, hogy meghalt az 1945-ös híres New York-i, Times Square-i csók férfi főszereplője, a nők elleni erőszakot leleplező mozgalom tagjai megrongálták a jelenetet megörökítő szobrot, azzal a felkiáltással, hogy George Mendonsa tengerész tulajdonképpen szexuálisan zaklatta Greta Friedmant a nagy nyilvánosság előtt….e jogvédők még soha nem hallottak a háborúról, a békéről, és arról, hogy vannak pillanatok, amikor a spontán örömkitörés felülír minden társadalmi konvenciót és erkölcsi törvényt…

Két interjúalanyom révén hirtelen felfedeztem Pilinszky János költészetét, ami eddig valahogy elkerült. Vagy én nem voltam elég érett hozzá? És rádöbbentem, hogy az Apokrif című verse mennyire rokon Jim Morrison Amerikai imájával…

Amikor az ember meglátja a hatalmi monománia, a számára goebbels-i igazsággá vált hazugság legújabb plakátját, nem tudja, hogy nevessen-e, vagy pedig hideglelés legyen-e úrrá rajta…

Láttunk egy 80-as évekbeli, „klasszikusnak” mondott filmet, amelyben jót mosolyogtunk a kitömött vállakon és a hülye, feltupírozott frizurákon, miközben rájöttünk: egy hamis tündérmesét láttunk arról, hogy a kreatív titkárnő nagy ötletét ellopja a mézes-mázos főnök, aki azonban megbűnhődik, a titkárnő pedig a nagyfőnöknél avanzsál. Csak egy fokkal jobb, mint amikor a vezér feleségül veszi a kis gépírólányt…

Egy jövőkép szerint még csak a kezdetének vagyunk annak a korszaknak, amikor az embereken elhatalmasodik az önzés. Azt azonban nem tudjuk, hogy mikor jön megint egy olyan világjárvány, amelyben, ahogy az lenni szokott, kipusztul az emberiség kétharmada. De honnan tudjuk, hogy régen mit takart ez a kétharmad, és napjainkban kik tartoznak a kétharmadba?

Hat évet kapott korrupció miatt egy volt római  polgármester, miután kiderült róla, hogy ő volt a maffia összekötője. Életfogytiglanra is ítélhetik pedofília miatt a Vatikán kincstárnokát. Az igazság végül mindig feltámad, de nem mindegy, hogy mikor...

„Ha belenézünk a tükörbe, sokkal kevesebbnek látszunk annál, mint amit képzelünk magunkról” - írta August Strindberg.