Elképzeltem magamat, amint, Woody Allen módjára, fekszem egy kanapén és magnóra mondom, hogy miért érdemes élni. És a Jupiter-szimfónia II. tétele helyett a Valentyne Suite III. tételét mondom.
Mert ez a Zene, a 20. század egyik legszebb hangzó öröksége, a yin és a yang harmóniájának Odafentről jövő dallamsorával, amely elvisz a szelíd érintéstől, a szemérmes összebújástól a legféktelenebb orgazmusig, ismét elhangzott a maga univerzális ...


