Egész előadás alatt azt vártam, hogy megszólaljon a Sympathy For The Devil. Vagy minimum a Syriustól Az Ördög álarcosbálja. Igaz, ez utóbbit kevesebben ismerik, de mégiscsak a miénk. Szóval maradjunk a Stones klasszikusánál. A díszlet különben is erősen emlékeztetett arra a hatalmas, „az égtől a pokolig” érő építményig, amely az 1990-es Urban Jungle-turnén állt Jaggerék színpadán és amit volt szerencsém anno Bécsben látni. És ha már megszólalt ...
