GNL911

AE elvesztette pénztárcáját, benne összes iratával, de olyan bizalmat sugárzott mindenki felé, hogy bármit megvehetett, amit csak akart pénz nélkül, és még igazolnia sem kellett magát.

A festetlen arcú Bohóc meghallotta a kiszűrődő zenét a város egyetlen üresen maradt telkén felállított cirkuszsátorból. Ott volt mindenki, Mr. Kite, Of Course Henry the Horse, a Hendersonok és a verkli lyukkártyáin pergett-forgott a mesebeli dallam, úgy, ahogyan a kerek szemüveges Békeszerelmes megálmodta. A festetlen arcú Bohóc, miután maga is beállt egy körre a csepürágók közé, és még néhány félresikerült szaltót is vetett, belenézett a tükörbe és elhomályosodott kerek szemüvegén keresztül látta, hogy ezek az álmok a Békeszerelmessel együtt benne élnek tovább.

AE-t interjúra hívták a Mesebeli Betlehemi Testvérpárhoz. Egyikük váratlanul megözvegyült, alig 40 éves felesége halt meg, akiről senki sem tudott, pedig azt mondják, kislány kora óta a múzsája volt. A Nagy Zenetanár városába kellett AE-nak utaznia, de csak akkor szállhatott le, ha előzőleg levonatozik a Daltulajdonos kétszer olyan távol eső szűkebb pátriájába, őt felveszi és együtt utaznak vissza. Mivel a vonaton egyetlen szabad ülőhely sem volt, AE és a Daltulajdonos kint rekedtek a peronon, mint 30 évvel korábban, amikor a Törökverők Városából indultak haza mindketten, és véletlenül összefutottak, majd alaposan berúgtak. Most egyikük sem ivott, mert már túl voltak e korszakukon. Amikor végre megérkeztek a Mesebeli Betlehemi Testvérpárhoz, kiderült, hogy a Daltulajdonos azt akarta, hogy ők játszanak új lemezén, aminek demofelvételét magával hozta. AE hiába próbálta az ő dalait kikapcsolni, hogy meghallgassa azokat, amelyeket az eltávozott asszony vett fel titokban, a két zene egymásba olvadt, majd kezdte úgy érezni, hogy a nő ott áll mögötte és ő mondja el megözvegyült férje és sógora helyett mindazt, amit róla tudnia kellett volna a világnak, egészen tisztázatlan haláláig. Az asszony sokáig katolikus hitben élt, de aztán a buddhizmus érintette meg, és utolsó éveiben e kettő együtt jelentett neki támaszt. Éppen ezért arra kérte AE-t, hogy gyújtson meg egy gyertyát és egy füstölőt az emlékére. A férfi, aki, amikor a nő elhallgatott, hátranézett és saját szobájában találta magát, levett a könyvespolcáról egy mívesen kifaragott gyertyát, amit már évtizedek óta őrizgetett. Meggyújtotta, majd egyik fiókjából kivett egy még felbontatlan füstölő-csomagot, amit tán 15 éve hozott a Szabad Fű Országából a börtönt is kockáztatva. Kivett egy szálat, még ebben az állapotában mélyen belélegezte, majd meggyújtotta, óvatosan elfújta a lángot, beletűzte a mívesen faragott gyertya oldalába, és belemerült a fény és a füst édes ízű nászába, el is feledkezve arról, hogy miért indult el a Mesebeli Betlehemi Testvérpárhoz.

Az Öreg Nőbolondot felhívta hajdani alkalmi partnere, akiből mára tekintélyes Madám lett és lelkesen áradozott neki leányairól, akik visszahozhatják egyetlen óra alatt ifjúságát. Az Öreg Nőbolond udvariasan végighallgatta a hölgyet, de már nem vágyott egyetlen óra ifjúságra, kitöltötte annak minden percét, jól, rosszul, szégyenben vagy szégyentelenül, de mindezt maga mögött hagyta és csak annyit hagyott meg belőle a lelkében, ami öreg napjait táplálta.

Havas, téli vadászat. Egy kis fehér farkas bemenekült egy panel-lakótelepre. AE és Élete Szerelme azonnal szívükbe zárták a remegő kis jószágot, és ott menten elhatározták, hogy örökbe fogadják. Mire felértek vele a lifttel az ötödik emeletre, már egy szép, erős, egészséges kisfiúvá vált, akiben azonban ott rejlett a farkas ereje, bátorsága és szabadságvágya. AE és Élete Szerelme azonban hallották, hogy már nyomukban vannak a vadászok, akik mindenáron el akarják kis védencüket pusztítani. Felkészültek a harcra…

Anonim alkoholisták kaptak ajándékba egy pénzmosó milliárdos hittérítőtől egy óceánjárót, amit kölyökpezsgővel avattak fel, mert még ilyen alkalommal sem akartak kapcsolatba kerülni az alkohollal. Ettől kezdve itt folytatták a trópusi tengereken életfogytig tartó önmarcangolásukat.

Mélyszénszemű, földöntúli mosolyú nő hívta AE-t egy hajókirándulásra egy nagy folyón, amelynek partján várak, paloták és olyan sok-sok szép épület látható, amelyek valamikor szerepet játszottak a férfi életében, lelki menedékek, iskolák, bűnbarlangok, vagy csak mítomániájának kellékei. De AE akárhogy könyörgött a mélyszénszemű, földöntúli mosolyú nőnek, hogy álljanak meg, szálljanak ki legalább néhány perce, útikalauza csak némán bólintott és a férfi egyre hidegebbnek érezte testét, egyre homályosabb volt a látása, egyre tompább a hallása, mígnem már csak a csónak ringását érzékelte.

Megépült végre Bábel tornya, hogy az összezavarodott agyú emberek milliói felmászhassanak rá. A kiválasztottak azonban csak félútig érhettek fel, mert ott egy láthatatlan erő letaszította őket a mélybe. Végső zuhanásukat valamennyien ugyanazzal a halálsikollyal kísérték.

AE-t, aki magát pontosan 44 évvel korábban egyoldalúan demilitarizált övezetnek nyilvánította, újra behívták katonának. Nemzeti szegélyű céduláját akkor kapta meg, amikor lemezgyűjteményében felfedezett egy soha nem látott példányt a szupermultistrumentalista Csőharangjaiból,  amelyről éppen a címadó tétel hiányzott,. Bár egykori parancsnokai közül már senki sem élt – volt, aki halálra itta, volt, aki főbe lőtte magát, akadt néhány, akit az öregség vitt el – visszakapta egykori 65 mintájú gyakorló ruháját, sőt, még azt a kékszínű melegítőt is, amit akkoriban rendszeresítettek, fegyvert azonban, tiszteletben tartva, egyszemélyes esküjét, nem adtak a kezébe. Napjai a seregben még dologtalanabbul teltek, mint 44 évvel azelőtt, azzal töltötte idejét, hogy ráncos, kopasz, fogatlan bajtársai között próbálta felfedezni egykori előfelvételis társát és azt a néhány hajdani öregkatonát, akik emberszámba vették a kopaszokat is. Mégis szinte földön túli mértékben száguldott az idő, és AE, aki magát pontosan 44 évvel korábban egyoldalúan demilitarizált övezetnek nyilvánította, egy napon rádöbbent, hogy már három hónapja nem tud semmit Élete Szerelméről, idős Szüleiről, Gyermekeiről és Unokáiról sem. Levelet ugyanis nem írhattak és nem kaphattak, telefonjaikat elvették, és az egész laktanyában egyetlen vezetékes vagy mobil készüléket sem talált. AE érezte, hogy nincs más megoldás. Némi pénzzel a zsebében, kékszínű melegítőben kiosont a laktanya kapuján – senki sem szólt, senki sem lőtt utána – és a közeli romos állomáson, ahol már csak hébe-hóba jártak vonatok, felugrott egy hazafelé tartó szerelvényre. Tudta, hogy most nem megfelelő ruházatban való szökéssel fogják vádolni, ami minimum egy hónap laktanyafogság, de lehet, hogy hadbíróság, de ott, abban a pillanatban csak az érdekelte, hogy láthassa szeretteit. Szülei házához ért, amely a környéken az egyetlen maradt, amit nem dózeroltak le, a nagy pusztaságon ütött-kopott lakókocsik sorakoztak, és a téren Elvis-imitátorok hívtak ki focimeccsre egy csapat katonai rendészt. AE-nek sikerült észrevétlenül elsuhanni mellettük, Szülei házának ajtaja nyitva volt, csengetni sem kellett. Ahogyan a liftben tükörbe nézett, észrevette, hogy ismét vállig ér a haja, mint ahogyan évtizedeken át hordta. Szülei lakásából gyerekzsivaj hallatszott ki. Ott játszott valamennyi unokája a dédszülők körül, miközben AE Anyja Apja haját nyírta, és amikor meglátta a Fiát, így szólt hozzá: „Most te következel.”

Egy előkelő fogadáson, ahol mindenki ott volt, aki számított és ott volt minden számító is, egy ismeretlen fiatalember azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy állva, tányér és evőeszköz nélkül, pusztán a fogaival elfogyasztott egy szelet nyers, véres dupla bélszínt, majd mielőtt megkörnyékezték volna, feltűnés nélkül távozott.

AE és Élete Szerelme egy kisvárosban sétáltak, ahol megpillantottak egy szép, szecessziós épületet, amely egy patinás gimnáziumnak adott otthont. Mivel a férfit saját Alma Materére emlékeztette, bementek, hogy körül nézzenek. Nagy sürgés-forgásra érkeztek, a könyvtárteremben, amely AE-nek olyannak tűnt, mint ahol egykor érettségizett, tablóképre álltak össze a végzős diákok, a fiúk öltönyben, a lányok matrózblúzban, ahogyan azt a hagyomány megköveteli. Egy csupaideg, fontoskodó fotográfus hölgy igazgatta őket, semmi nem volt neki jó, sem a gyerekek tartása, sem a mosolyuk, sem a ruhájuk esése, fényvisszaverése. Percről percre idegesebb lett, a diákok is feszengtek, és kezdték a fotográfus hölgyet először csendesen, aztán egyre hangosabban kinevetni. AE és Élete Szerelme úgy gondolta, itt az idő a távozásra, ám a fotográfus hölgy ebben a pillanatban észrevette őket és valósággal kővé dermedt, majd üdvözült fény jelent meg az arcán. Hirtelen beléjük karolt, szinte átvonszolta őket egy szomszédos terembe, amely AE-t egykori klubszobájukra emlékeztette, ahol társainak rock-történeti lemezbemutatókat tartott. A fotográfus hölgy leültette őket egy-egy fotelba, és minden utasítás nélkül fényképezni kezdte őket, alulról, felülről, a szoba egyik, másik sarkából, vagy egészen közelről, először külön-külön, majd együtt őket, és közben arcáról egy pillanatra sem tűnt el az üdvözült mosoly. Már vagy fél órája kattintgatott, amikor először megszólalt, bemutatkozott, majd kérte AE-t és Élete Szerelmét, hogy vetkőzzenek le, először csak fehérneműre, majd teljesen. AE és Élete Szerelme egymásra néztek. Együttlétüknek szinte az első pillanatától kezdve sosem szégyellték meztelenségüket és ez így maradt az évek múlásával is. De idegen előtt elképzelhetetlennek tartották volna, hogy ruhátlanul mutatkozzanak. Az Asszony azonban tudta a megoldást: „Vetkőzz le Te is” – mondta a fotográfus hölgynek, aki első megdöbbenése után szintén úgy állt előttük, ahogyan a világra jött. És már mélyen belemerült a pár fotózásába, amikor észrevette, hogy mindketten rajzolnak. Az Asszonynak már régóta szenvedélye volt a képzőművészet, tucatnyi kiállítása is volt, míg férje nemrégiben fedezte fel a benne szunnyadó adottságot és Élete Szerelme ösztönözte is ebben. És így ebben a hármas, természetes harmóniában csendben alkottak, míg rájuk nem esteledett.

Címkép: GNL

https://elmehunyor.blog.hu/2020/09/01/masutt_2_fejezet