A 20.század elejének tragikus sorsú festőjéről készült dokumentumfilm Valeria Parisi rendezésében, Amedeo Modigliani (1884-1920) utolsó szerelme, Jeanne Hébuterne emlékei nyomán.
Jeanne osztotta meg a nyomorgó, alkoholista, tüdőbeteg művész utolsó napjait, majd Modigliani halála után ő is végzett magával.
Jeanne Hébuterne 19 éves volt, amikor Modiglianival találkozott Párizsban a Collarossi akadémián. Ez 1917-ben történt. A festő újító zsenialitását nem ismerték fel, nem tudta eladni képeit, de a legendák szerint nehéz természete is elriasztotta a vevőket, gyűjtőket. Jeanne maga is művész akart lenni, de találkozásuk pillanatától múzsája, modellje és társa lett Modiglianinak. 1918-ban megszületett kislányuk, Jeanne, akit végül a festő édesanyja nevelt fel, és apja örökségének hűséges ápolója lett 1984-ben bekövetkezett haláláig. Anyja nyolc hónapos várandós volt, amikor kivetette magát az ablakon, hogy kövesse szerelmét a halálba.
A filmben, amely a festő halálának 100. évfordulójára készült és az „Elátkozott Modigliani” címet kapta, művészek, hamisítók, kutatók is megszólalnak.
A történet Livornóból indul, ahol Modigliani elszegényedett zsidó polgári családban jött a világra. Firenzében, majd Velencében gyűjtött ihletet, majd 1906-ban Párizsba ment, és bekerült a világ minden tájáról érkezett fiatal művészek körébe. Egyik silány lakásból a másikba költözött. Bár alig volt pénze, sokat ivott, ópiumot szívott, de közben állandóan festett. Vonzották a Trocadero etnográfiai múzeumának álarcai. Ő maga olyan maszkokat, karikatúrákat, arcképeket festett, amelyekben vegyítette a primitivizmust az olasz klasszikus és reneszánsz hagyományokkal.
Vonzó fiatalember volt, elhíresült szerelmeiről is és életének asszonyai művészetének ikonjaivá váltak, mint például az orosz költőnő, Anna Ahmatova, vagy az angol feminista újságírónő Beatrice Hastings. Régi fotókon láthatjuk őt a Rotonde kávéházban, Jean Cocteauval, Picassóval, Léopold Zborowskival, aki egy kis havi fizetést biztosított neki. És láthatjuk Jeanne-t, aki vele volt élete utolsó pillanatáig.
1917 decemberében nyitották meg életében egyetlen kiállítását, de az aktokat nem engedték bemutatni. Modigliani azon nagy művészek közé tartozik, akikhez a világhír csak haláluk után jutott el. Nem véletlen, hogy lánya művészettörténészi kutatásainak másik fontos tárgya Vincent van Gogh volt.
„Egy fagyos manzárdszobában fejezte be életét – mondja róla Paolo Virzi rendező – de a barátai nagy temetést rendeztek neki. Aznap a Pére-La-Chaise-ben ott volt a 20. század első évtizedeinek művészvilága, a Montmartre és a Montparnasse népe. Aztán hirtelen megjelentek a keselyűk, akik addig néhány frankot adtak Modigliani képeiért, most hirtelen meggazdagodtak rajta.”
Amedeo Modigliani szomorú életét többször is filmre vitték. A leghíresebb talán Jacques Becker Montparnasse 19-e, amelyben a festőt Gérard Philipe, Jeanne-t Anouk Aimée játszotta döbbenetes erővel, de emlékezetes „Modi” volt Richard Berry egy 1990-es és Andy Garcia is egy 2004-ben készült alkotásban.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.