Cohen parancsnok volt a legkiválóbb kémünk
harcban sebesült meg
savat ejtőernyőzött a diplomata-koktélpartikba
felszólította Fidelt, mondjon le minden birtokáról
De most odahagy mindent, s mint igazi férfi
visszatér a hétköznapokhoz
a várószobákhoz, a sorbanállásokhoz,
az ezüst golyós…
Gyönyörűek az éjjelek Kánaánban
Meddig élsz a szívemben
szülőhazám
Aludj csak édesem
egy lány várja szerelmét
ágyban fekve vonatra figyel
egy ligeti fa alatt
két fiú ül és beszélget
egy lányról és semmi
más nem számít nekik
változnak otthonaim
változnak a törzshelyek
országról…
Lelövöm a holdat
az égről neked
kedvesem
aranypénz leszek
szemeden
kedvesem
kivinnélek a
vásárból téged
itt egy vörös rózsa
hajszalag neked
keselyû köröz
a fejed felett
halálod után
virágod leszek
kedvesem
hajadba ültetnék
egy fészket
csókolnálak
hogy ne másutt …
1.
halott vagyok az érintésre
halott az utcákon értelmetlenül elmondott szavakra
halott a szemekre melyeken keresztül nézek
cementben látom tükörképemet
2.
válaszokat keresek minden kérdésre
bejárom a hazugság-városokat
bejárom a düh-emeleteket
a halál előszobáiban lépdelek
a szavak semmit…
Ha te vagy az osztó
bedobtam a lapot
Ha a gyógyító vagy
én már csak egy roncs vagyok
Ha tiéd a dicsfény
nekem a szégyen jutott
sötétebbre vágysz
megöljük a lángot
dicsőség és szentség
legyen nevednek
meggyalázva s megfeszítve
az embereknek
millió gyertya égett
de fényük áldást…
Sétálgat ő a felhők között
bohókás lelke
vágtat tova
lepkékre zebrákra holdfényre
tündérmesékre
gondol semmi egyébre
ha szél sodorja
Ha bánatom van
ezer mosollyal jő
s felszabadít engem
minden rendben mondja
minden rendben
amit csak akarsz tiéd
mindenem
kicsi szárny repülj…
nincs hová mennem
nincs mit mondanom
messze messze szól
nem hallod hangom
túl fáradt vagyok
hogy újra harcba szálljak
a legbensőbb ajtó
búcsúnkra várat
visszajössz hozzám
ha egyedül leszek
volt már így régen is
úgy hívták: emlékezet
a kezdetekhez
kell visszatérnem
mikor férfi…
Visszaütnél, és nem tudsz
segítenél és nem tudsz
és a puska nem sül el
s a dinamit nem robban fel
s másképpen süvít a szél
senki nem hall meg téged
s halál van mindenütt
s eleged van a háborúból
de elmagyarázni újra nem tudod
nem magyarázod el újra
s behúzódsz házad mögé
mint egy vén…
Csak az enyém
az ország mely lelkemben él
nem kell hozzá útlevél
hazamegyek
látja bánatom
s magányom
és illatos kővel takar be
kertek virágoznak bennem
virágaimat elképzeltem
enyémek az utcák
de házak nincsenek
már gyermekként leromboltam őket
lakói az égben csavarognak
szállást…
Miután sportkocsimmal
egy csillárnak ütköztem
egy telefonfülkéhez futottam
s felhívtam a feleségem
nem volt otthon
bepánikoltam legjobb barátomat hívtam
de foglaltat jelzett
majd elmentem egy buliba
de ülőhelyet nem találtam
valaki belém törölte a lábát
így az egészet otthagytam
rosszul…
