Visszaütnél, és nem tudsz
segítenél és nem tudsz
és a puska nem sül el
s a dinamit nem robban fel
s másképpen süvít a szél
senki nem hall meg téged
s halál van mindenütt
s eleged van a háborúból
de elmagyarázni újra nem tudod
nem magyarázod el újra
s behúzódsz házad mögé
mint egy vén rozsdás teherautó
mit nem raknak meg soha többé
s nem éled az életed
valaki más életét éled
akit nem ismersz s nem szeretsz
hamarosan vége
a túl késő újrakezdeni
mai eszeddel felvértezve
s minden ostoba alamizsnád
harcba hívja a szegényeket ellened
s nem az vagy, aki lenni akartál,
és senki más,
hogyan jussak ki innen
a romlás mocskából
sosem leszek tiszta
és szabad többé már
a szóbeszéd szennye rám talál
fáradt vagy és már vége
s nem tehetsz ellene
ezt jelenti ez a csend
ezt jelenti ez az ének
s nem magyarázhatod el újra
el nem áshatod magad
mert a felszín mint az acél
és minden finom érzésed
érzékelésed
híres bölcsességed
elpárolog
kábult nemlétedben
nem tudom
mikor írtam ezt
még jóval 9/11
előtt
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.