Gyönyörűek az éjjelek Kánaánban
Meddig élsz a szívemben
szülőhazám
Aludj csak édesem
egy lány várja szerelmét
ágyban fekve vonatra figyel
egy ligeti fa alatt
két fiú ül és beszélget
egy lányról és semmi
más nem számít nekik
változnak otthonaim
változnak a törzshelyek
országról országra csavargok
a kicsiny csend kinek
a neve Abiság
Anyám szent kezével
foltozza ingemet
gyere hozzám hagyd hogy várjalak
már nem bánom
vártam egy hónapig tán
vártam, mint egy kó
vártam, mint tollpihe,
s mint itéletidő
vártam, mint egy hegy
vártam, mint egy ajtó,
vártam a hidakon,
mit elsodor a folyó
vártam, mint vőlegény
más férfi csokrával,
vártam szépségedre,
hogy az esőnek adjam
s könnyeken túl az esőben
mint egy szobor álltam
bezártam szívemet
s papírbabákat vágtam
belőle szerelmeddel
itt állok a
vakító fényben
nem tudom mit tegyek
meztelenségemmel
itt állok a
vakító fényben
erőmmel immár elkészültem
érted kiált meztelenségem
kiált mint iszákos
üveg boráért
itt állok
a vakító fényben
és nem tudom mit tegyek
a vakító fény
mit elvesztettem
mikor elhagytalak téged
a vakító fény
mikor elvesztél az éjben
ó, édes, bocsásd meg amit
tettem veled
és bocsásd meg
amit mondtam neked
egy élve eltemetett
férfi kiált
mintha e kiáltás
a holtaktól jönne
bocsásd meg
amit tettem
és bocsásd meg
amit mondtam
szívem s lelkem
s meztelenségem
sír hogy enyhet leljen
egy élve eltemetett
férfi kiált
mintha e kiáltás
a holtaktól jönne
a múltat ne tépjük széjjel
kezdettől fogva egyek
voltunk a sötéttel
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
