Mikor megvallottam neki
a szerelmet mire szó nincsen
márványba és mélydombor
aranyba bújt el előlem
Mikor a húsát megragadtam
és csipőjén lebegtem
Méhe halászháló volt
gyermekajkakkal teljesen
Éppen csak félrenézett
s kiszabadult a lelkem
de megfontoltam hogy kitárjam
átlátható teljességem
Ezer éve nézem őt
s ő előlem rejtőzne
szakadt a könyv s fedele
szétszaladt minden mese
de egy fonál- és ködalak
minden báját elérte
több szépséget lát mint én
mikor én voltam vele.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
