Azt mondtad, velem tartasz,
azt mondtad, a barátom vagy,
Valóban szeretted a várost,
vagy csak áltatod Magad?
Azt mondtad, szereted titkait,
s szabadsága elrejtett,
Jobb volt, mint Amerika,
ezt hallottam én tőled.
Azt mondtad, hogy történhetett,
Azt mondtad, ez nem lehet,
a túlélők a nyomor hídján
mind megszégyenültek.
S mi, kik irgalomért
a mélyből könyörögtünk,
oly keveset ért imánk, hogy a
Fiúnak nem kellettünk.
Gyűjtsd össze hát a gyilkosokat,
a város ítéljen most,
állíts engem az oszlopokhoz
hadd döntsem le a templomot
A király kedves és ünnepélyes
véres koronát hord
állíts engem az oszlopokhoz
hadd döntsem le a templomot
Azt mondtad, hogy történhetett,
azt mondtad, ez nem lehet,
a mennyből a láncok eltűntek,
szabadok a viharos szelek.
Van más válasz is erre,
mely biztosan igaz lehet,
vak vagyok, halott és dühös,
ez a hely nem való neked
Áll egy asszony az ablak előtt,
a bűnös város megágyazott,
Írok neked, ha mindennek vége,
hadd döntsem le a templomot.
(2014)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.