GNL911

Nyolc olyan jelenség van, amely bizonyítja, hogy mélyen kételkedünk a legutóbbi negyven évben érzett bizonyosságainkban – írja a Huffington Post-ban  Eddy Fougier politológus.

Egy idő óta gyakran szóba kerül az ökoszorongás vagy a szolanosztalgia. E kifejezést 2005-ben alkotta meg Glenn Albrecht ausztrál filozófus a környezeti változások és főleg klímaváltozás miatt érzett aggodalmaink jelölésére.

Ugyanakkor létezik egy kulturális szorongás is, amelyet kulturális referenciáink összeomlása jellemez – mondja Philippe Cohen perspektivista, ami azt jelenti, hogy kétségbe vonunk mindent, amit az elmúlt évtizedekben biztosnak hittünk.

Mindez annak ellentéteként nyilvánul meg, amit egyesek civilizációváltásként minősítenek, ami az utóbbi években egyre világosabban rajzolódik ki és amit a koronavírusjárvány biztosan fel is gyorsít.

Úgy tűnik, hogy ez a nagy változás a következő tényezőkkel áll kapcsolatban:

1.Az internet és a közösségi hálók hozzájárultak az információk és a gondolat piacának deregulációjához. Ma bárki bármiről, bármikor megnyilvánulhat. Ez a véleményeknek ad elsőbbséget a tényekkel szemben, sokszor a legradikálisabbaknak. Azok a gondolatok, amelyek eddig teljesen marginálisok voltak, nemcsak olvashatók lettek, hanem a nagy számok miatt egyesek igaznak is hiszik őket.  Ez a dereguláció az igazság relativizálásához is vezethet és bizalmatlanságot táplál a hagyományos ismeretekkel szemben. A kiszivárgásokat, hazugságokat, az elit kudarcait mindenki megismerheti.

2.Most éljük a nagy generációs megújulást, amelyet a Baby Boomer generáció uralmának vége jellemez. A Z generáció, az 1996 és 2010 között születettek válnak dominánssá. Néhány éven belül többségben lesznek a gazdaságban és a politikában, és az ő preferenciáik fognak előtérbe kerülni, mind a fogyasztási normákban, mind a politikai orientációkban. És közvélemény-kutatások jól mutatják, hogy ezek messze nem azonosak az előző generációkéval.

3.Az is nyilvánvaló, hogy a klímaváltozás témája, hatása egyre központibbá válik. Az új nemzedékek, akiket Greta Thunberg személyesít meg, felelősségre vonják az előző generációkat. Ez oda is vezet, hogy a lakosság egy része, különösen a fiatalok, megkérdőjelezik azt a gazdaságfejlődési modellt, amely a fosszilis fűtőanyagoktól függ és többé-kevésbé radikális ökológiai átmenetet akarnak.

4.A fejlett országok lakosainak nagy része megdöbben az egyenlőtlenséget növekedését látva és úgy véli: az utóbbi évek gazdasági és technológiai fejlődése elsősorban a leggazdagabbaknak, az 1%-nak kedvez. A politika is az ő preferenciáiknak felel meg. Ezért is nő a bizalmatlanság a politikai, a gazdasági, az adminisztratív és az értelmiségi elitek iránt és aláássa a demokráciák legitimitását.

5.Ezt súlyosbítja a fejlett országok társadalmának széttöredezése és annak a modernista konszenzusnak a megkérdőjelezése, amelyen ezek a társadalmak még nemrég alapultak. Ennek a konszenzusnak az alapja az az elképzelés volt, hogy az életkörülmények állandóan javulni fognak és a remény a társadalmi előrejutásban. Az emberek nagy része már nem hisz ezekben és modellváltást kíván.

6.Az utóbbi években sokasodnak azok a mozgalmak, amelyek a kisebbségeket védik, legyenek azok a nők, a vallási, etnikai vagy szexuális kisebbségek. Ez megosztja és polarizálja az adott társadalmat, amely valódi demográfiai súlyuk figyelembe vétele nélkül biztosít nyilvánosságot nekik és motiválja az ellenmozgalmakat, amilyen például az Egyesült Államokban az Angry White Men.

7.Az erőszak értelmezése is változik. A családi erőszakot egyre elfogadhatatlanabbnak tartják az emberek és ma már nemcsak a fizikai erőszakot értik alatta. Az erőszak lehet pszichológiai, vagy szimbolikus is.

8.Mindez odavezet, hogy a lakosság egy része, a fiatalok és egyes társadalmi mozgalmak megkérdőjeleznek sok mindent, ami eddig elfogadott vagy kivívott volt olyan területeken, mint a férfi-nő, kisebbség-többség, vallás-laicizmus, ember-állat, az ember-természet viszonyában. Gazdasági szempontból erősödik a fejlődési modell kritikája, az egyes szektorok legitimitásának jogossága is. Ide tartozik az olaj, a vegyipar, az atom, a műanyag, a légi közlekedés, az autó….

Végül is az a helyzet, hogy a fejlett országok lakosságának egy része azt kívánja, hogy nagy, főleg ökológiai változások történjenek, ugyanakkor a másik részében ez a változás nagy kulturális aggodalmat vált ki, attól való félelmében, hogy elveszti támpontjait és a világot, amelyet ismer és értékel. Ez a feszültség, amelyet a járvány felfokozott, lesz az egyik fő jellemzője a nyugati világnak a következő években – írja Eddy Fougier.