GNL911

Az emberiség két igazi túlélő törzse egy erdőbe menekült, ahol új életet kezdtek. Az egyik lehullott ágakból, gallyakból, levelekből épített magának otthonokat, a másik pedig az utolsó világjárvány házhozszállításai után szétszórt dobozokból. Az emberiség maradék túlélői kihalt kikötőkben kihalt hajókra hordtak súlyos zsákokat, majd visszahordták őket a partra, mert a hajók nem indultak, mások pedig végállomások nélküli villamosokon összezsúfolódva utaztak ide-oda, hegyen-völgyön keresztül, a legmagasabb csúcsokra maguk vitték fel a kocsikat, hogy fent visszaszálljanak és zötykölődjenek tovább.

AE és Élete Szerelme hírét vette, hogy a város egyetlen szabad egyetemén előadást tart egy forradalmi lelkületű filozófus, akit már régóta szerettek volna élőben meghallgatni, hiszen mindketten a 68-as évek boldog örököseinek tekintették magukat. És nem csalódtak, mert az idősen is sodró lelkületű professzor olyan erővel volt képes felidézni azokat a sorsfordító éveket, hogy a többségükben alighuszonévesekből álló hallgatóságon érződött: a világot akarják, de most rögtön. Bár AE és Élete Szerelme az utolsó pillanatban érkeztek, ezért nem találtak két üres helyet egymás mellett maguknak, a professzor hamar rájött, hogy ők összetartoznak, és voltak pillanatok, amikor úgy érezhették: csak nekik beszél. A város egyetlen szabad egyeteméről távozóban megpillantottak egy kiírást, mely szerint van az épületben egy eladó lakás, de csak az veheti meg, aki a hely szellemének megfelelően rendezi be. Már jó messze jártak villamosukkal, amikor úgy döntöttek, hogy visszafordulnak, hiszen egy ilyen remek aurájú épületben még boldogabbak lehetnek. Nagy örömmel foglalták el leendő új otthonukat, amikor kőművesek, szobafestők, különböző szerelők jelentek meg, és mindenféle ultramodernnek mondott csiricsáré poszterekkel borították el a falakat. Mindketten mélységes undoruknak adtak hangot, de a „mesteremberek” vezetője, mint egy elakadt lemez, csak azt ismételgette, hogy ez az ő nemzedékük által oly nagyra tartott pszichedelikus képzőművészet 21.századi, 2.0 változata. Végül AE Élete Szerelme elővette legkeményebb mediterrán stílusát, meleg barna szeme félelmeteset villant, amelytől az egész banda fejét lesunyva eltakarodott bóvlijával együtt. Miután a falak letisztultak, átölelték egymást, majd feltették legkedvesebb szerelmes szvitjüket és álomszép együttlétük után szívük színeivel nekiláttak új terük láthatóan spirituális kitágításának.

Az égi rendőrség őrizetbe vette a nemzet kotnyelét név- és státusbitorlás miatt, levágták a szárnyait, és elkobozták homlokára tolt szemüvegét.

AE Apja és Anyja megölelték egymást, hogy megérjék 66. házassági évfordulójukat, Apa még keresztet is vetett, holott elméletileg református, gyakorlatilag tántoríthatatlan ateista. Hitéletéből csak a Bach-kantáták maradtak meg, amiket a gyerekkórusban énekelt.

A talpig becsületes, a hülyeségig törvénytisztelő állampolgár befizette összes adóját és járulékát, majd amikor elégedetten hátradőlt, hogy arra a hónapra teljesítette a kötelezettségét, kapott egy értesítést, hogy bevezettek egy kizárólag az ő személyére kitalált adót, és mivel annak kihirdetése óta eltelt 24 óra, késedelmi pótlékot is felszámítanak neki. A talpig becsületes, a hülyeségig törvénytisztelő állampolgár, akkor zsebre vágta jól kézreálló kiskését, amelyet Párja soha nem mulasztott el megélezni, berontott a legközelebbi adóhivatalba és átvágta az első vele szembejövő ügyintéző torkát. Amikor letartóztatták, még azt sem tudta megmondani, hogy áldozata férfi volt-e vagy nő.

Egy elegáns társaság terített asztalra várt, de egy falatot sem kaptak, csengő-csillogó poharaik pedig egy szemvillanás alatt elolvadtak, amint a pezsgőt beleöntötték.

Az Örök Szerelmespár egy hirtelen ötlettől vezérelve elindult a Tóhoz, a sebességhatárt jócskán túllépve. A Nő, mielőtt elindultak, egy különleges energiaitalt kevert a Férfinak pezsgőnek álcázva, ami visszaadta kedvesének hajdan megcsodált hangját. A Férfi, aki azért hagyta abba az éneklést, mert nem bírt a Bohemian Rhapsody-val, most könnyedén kiénekelte, még az általuk lehagyott kocsikban is felfigyeltek rá, majd miután learatta az Asszony elismerő tekintetét, hangot váltott, és rekedt melankóliával belekezdett a Road To Hellbe, nagy közös kedvencükbe. Egy kártyavárra emlékeztető útmenti kávézóba tértek be, amelyben ugyan éppen verekedtek, de jöttükre csendesen elsomfordáltak, mintha ott sem lettek volna. Az Örök Szerelmespár már indult volna, de a kártyavárra emlékeztető útmenti kávézónak eltűntek az ajtói, és az addig üres belső tér megtelt emberekkel. „Valamennyiüknek súlyos adósságaik vannak egymással szemben” – mondta valaki.

Signor Volare, akiről szülővárosában még repülőteret is elneveztek, állandóan visszatért AE-hoz, hogy kisebb összegeket kérjen tőle kölcsön. Aztán amikor eljött a tartozás visszafizetésének ideje, vagy szerencsepénzzel, vagy pedig valamilyen Szentképpel akart fizetni. AE-t először bosszantotta a dolog, de mivel kedvelte Signor Volarét, akiről szülővárosában még repülőteret is elneveztek, mert már kisgyermek kora óta hallgatta a dalait Apja Terta magnóján, később az Örök Városban a tv-ben, így még ezért a simliskedésért sem tudott rá haragudni.

AE üzenetet kapott a néhai Öreg Nőbolond családja fővárosunkba költözött, méghozzá abba lakásba, ahol annak idején a Senki Fia lakott hosszú élete utolsó éveiben. AE Élete Szerelmének eszébe jutott, hogy egyszer egy könyvünnepre túrós rétest sütött a Senki Fiának, akihez dedikálni mentek, és aki úgy csókolt kezet az Asszonynak, hogy azt a férfias kisugárzást azóta sem felejtette el. Ha neki túrós rétes, akkor az Öreg Nőbolond családjának igazi magyar flódni dukál. El is készült a csodás édesség éppen az őszi Újév bejövetelének napján. Amikor AE és Élete Szerelme becsengettek, egy két méternek is magasabb, erősen ittas, Gólem-szerű figura nyitott ajtót, és AE sehogyan sem találta az ő helyét az Öreg Nőbolond legendáriumában. A férfi azonban elárulta, hogy ő csak egy álom volt, akiből végül se vers, de dal nem született. Hamarosan megjelentek az Öreg Nőbolond gyermekei és a végtelenné tárult lakásban talán több száz ember is várta őket, férfiak és nők, fiatalok és öregek. Mindegyikük egy-egy ihlet, villanás, szerelem vagy csak egy pohár ital az Öreg Nőbolond életéből és költészetéből. AE Élete Szerelme elszomorodott, hogy nem jut mindenkinek a flódniból, de a Fiú megnyugtatta: elég lesz mindenkinek egy morzsa, mert a szeretet íze a legfontosabb.

AE és Élete Szerelme egy villamosmegállóban várakozott, amikor a férfit megszólította egy vidám, mégis erőszakos hangú nő, emlékeztetve őt hajdani közös életükre, kölcsönös beceneveikre, még azokra a mocskos mondatokra is, amelyeket egymásnak mondtak az ágyban legfőbb hevületükben. AE soha nem titkolta Élete Szerelme  előtt bűnös életét, amely egészen 45 éves koráig tartott, addig, amíg ők ketten nem találkoztak, bár múltjaik minden részletét nem zúdították a másikra, de ezt a nőt végképp tudta hová tenni. A nő még egy-két percig idézte a pornográf emlékeket, aztán, miután látta, hogy hiába, felszállt a villamosra és egy ülésen kéjesen végignyújtózva integetett nekik. A kísértés egy pillanat alatt elszállt, mintha soha nem is lett volna ott, de lehet, hogy csak a sors küldte AE-nek és Élete Szerelmének, hogy óvják boldogságukat a legbékésebb pillanatokban is.

A béke kerek szemüveges muszáj-apostola hófehér ruhában leült egy mocskos utcasarokra és ünnepi énekeket kezdett el hangosan komponálni az év 365 napjára, hogy ne csak azon a néhány napon költözzön lelkünkbe tisztaság, amit a hagyomány és a vallás előír nekünk.

A Kövér és a Sovány előjött a filmidő süllyesztőjéből, és felkeresték nagy rajongójukat, hogy rendezze meg legújabb 30-as évekbeli filmjüket. Mint mindig, a Sovány szállította a gegeket, de egyszercsak megállt egy falnál, szája sírásra görbült, de ezúttal valóban, mert elfogytak az ötletei. Nagy rajongójuk azonban segítségére néhány olyan poénnal, amit ő is kitalálhatott volna. A Kövér és a Sovány vidáman lejtettek neki egy kakukk-táncot, és nagy rajongókban fel sem merült, hogy az ötletekért gázsit kért volna. Igaz, fel sem ajánlották neki.

AE mindig írtózott azoktól az emberektől, akik fennhangon hirdették küldetés-tudatukat. Most azonban megkereste őt egy kétségbeesett tömeg, akiknek meggyőződésük volt, hogy csakis az ő lenne képes jó útra téríteni és megvilágosítani az elmebaj egyre sötétebb mélységeibe süllyedő diktátort. AE úgy gondolta, eleget élt már és jól, és ha az életét kockáztatja e küldetéssel, de sikerrel jár, megérte. Felkereste hát a maga leghétköznapibb módján a diktátort, és minden hivatalosságot félrelökve szelíden beszélni kezdett hozzá a mindennapokról, az egyszerű emberekről, az ő gondjaikról, amelyekről ő már réges-régen nem értesült. AE egyetlen pillanatra sem engedte, hogy az elmebaj egyre sötétebb mélységeibe süllyedő diktátor kilépjen a szemkontaktusból, és érezte, hogy közel a pillanat, amikor vendéglátója összeomlik és elkezdődik számára az élete végéig tartó bűnbánat és vezeklés ideje.

Kép: GNL