GNL911

Egy nappal azelőtt, hogy G.-ben végleg elszakadt a cérna, euróra váltott egy váratlanul birtokába jutott nagyobb összeget. Néhány órával később értesült arról, hogy legjobb barátja, aki a kialakult helyzet miatt hónapok óta csak lógott a levegőben, lecsapott egy kínálkozó munkaalkalomra, szinte csak a legszükségesebb holmijával és némi vésztartalék pénzzel egyedül kiutazott Hollandiába és egyelőre nem is szándékozik hazatérni, szeretteiről majd később intézkedik. G. szinte ezzel egyidőben tudta meg, hogy lehet, egy közeli városba tervezett utazásuk is veszélybe kerülhet, ha a hatóságok úgy rendelkeznek.

G.sorsdöntő lépéseit egész életében meghatározták a körülmények, a mások iránti figyelem, aggodalom, a távolságtól való félelem. Még fiatalember volt, amikor kint maradhatott volna Londonban, mert állást kínáltak neki egy menő klubban. Egy évvel később egy sikeres amerikai nyelvvizsga után egy éves ösztöndíjat kínáltak neki Berkeley-ben, amelyre a 68-as évek óta mindig csodálattal tekintett. Újabb egy év telt el, amikor egy barátja felkínálta, hogy állást szerez neki egy jeruzsálemi magyar lapnál. G. azonban sosem ment el, felelősségtudata, kötődései mindig visszatartották.

Most azonban elszakadt benne a cérna. Már jó ideje érezte, hogy fuldoklik ebben a létben, és néhány évvel korábban, amikor kedvenc Itáliájában jártak Élete Szerelmével, és késett a hazafelé induló gépük, félig tréfásan annyit mondott: „Ha még sokáig kell várni, itt maradunk.” Persze a gép végül felszállt és ők is rajta voltak, hiszen várták őket itthon.

Egy nappal azután, hogy G. átváltott euróra egy nagyobb összeget, reggel mindent úgy csinált, ahogyan szokott. Előkészítette Élete Szerelmének ebédjét, amelyet a munkába vitt, felhívta a szüleit, közben megnézte, hogy kik írtak neki és hányan lájkolták legújabb blogbejegyzéseit. De ez utóbbiak már egyáltalán nem érdekelték. Aztán elővette egy régebbi hátizsákját, amelybe mostanában az úszóholmiját szokta pakolni. Annyit ruhát tett bele csupán, amennyivel egy hét végére szokott elutazni kamaszévei városába. Elővette útlevelét, ez előző nap beváltott eurót, amihez hozzátette a néhány éve megmaradtat. Ezután hívott egy taxit és elindult a repülőtérre.

Egy információs ablaknál megkérdezte, hová indul legközelebb gép, amire van még hely. Egy olyan országot mondtak neki, ahol soha nem járt még, nem is szerepelt a bakancslistáján, a nyelvét sem beszélte, de nem kellett vízum, nem fenyegették karanténnal és azt is elfogadták, hogy csak odafelé váltja meg a jegyét. Bankkártyáján még volt annyi pénz, hogy elég legyen a jegyre. Csomagot sem kellett feladnia. Egy óra múlva felszállt. Két óra múlva megérkezett. A határbelépésnél nem kérdeztek tőle semmit.

G.még azt sem tudta, hogy merre van, hol fog enni és aludni aznap éjjel, de újra érezte a szabadság ízét. Közeledett azonban az óra, amikor Élete Szerelme végzett a munkájával és ilyenkor fel szokta hívni G.-t, hogy indul haza. Most a férfi úgy döntött, hogy megelőzi, mindent elmond neki és kéri, hogy jöjjön utána. Szerelmük hajnalán is belevágtak az ismeretlenbe, és azóta is boldogok együtt. Igaz, akkor húsz évvel fiatalabbak voltak. De ha akkor sikerült, most miért ne sikerülhetne új életet kezdeniük?

G.csengette Asszonyát. „Szia, Egyetlenem, hamarosan jövök haza” – mondta, ahogyan mindig szokta. G. megremegett. „Én is….” – felelte.

Körülnézett, vett egy hatalmas levegőt, és visszaindult a repülőtérre.