GNL911

1.

Elhurcolnak sokadmagammal egy lágerbe. Egy nagy betonépület kongó termébe terelnek bennünket, ahol egy jéghideg szemű nő, aki civil öltözékét is úgy viseli, mintha egyenruha lenne rajta, válogatja az embereket: akinek jobbra int, arra kényszermunka vár, akinek balra, az az ő személyes szolgálatába kerül. Engem az utóbbiba sorol, szinte egyedülit a korombéliek közül. Amikor elvezetnek bennünket, az egyik sorstársam a másik csoportból utánam szól: „Jössz te még könyörögve árkot ásni”. Belenézek a nő szemébe és tudom, hogy igaza van….

2.

Kirándulás közben egy erdő közepén nomád cigánytáborba csöppenünk. Nagy örömmel fogadnak bennünket, néhány perc alatt már úgy érezzük: közéjük tartozunk. Megosztják velünk élelmüket, italukat, mi is betesszük a közösbe, amink van, tökéletesen megértjük egymást, holott nem beszéljük egymás nyelvét. Az idilli estébe teherautók zaja hasít bele, amelyekből fegyveresek ugranak ki és szó nélkül tüzet nyitnak. Menekülünk mindannyian együtt, amikor végre megpillantunk egy üresen hagyott teherautót, amelyre mind felugrunk, és elhajtunk. A fegyveresek rohannak és lőnek utánunk, de hamarosan lőtávolra kerülünk. A többi kamion azonban megindul utánunk.

3.

Nem győzöm már kivárni, hogy kinyissanak az uszodák, és az egyiknek menedzserét lefizetem, hogy bemehessek, és végre ismét élvezzem a jacuzzi-úszás-gőz-úszás-szauna-úszás jól bevált edzésprogramját. A menedzser azért figyelmeztet, hogy az öltözőben ólálkodik egy vén kéjenc, aki az olyan fiatal, jóképű srácokra vadászik, mint én. Megnyugszom, mert sem fiatal, sem jóképű nem vagyok. Meglátom azonban a fickót, aki a Dollárpapára emlékeztet, és olyan az öltönye, mint egy 30-as évekbeli kiérdemesült gengszternek. Elfog a röhögés, de amikor a vénember félreérthetetlen mosolyt küld felém, egy balkezessel leütöm. Ott hal meg a lábam előtt. Abban a pillanatban rendőrök jelennek meg, és őrizetbe vesznek homofób gyilkosság alapos gyanújával. Amikor elvezetnek, a hátam mögött hallom: „Végre találtunk valami okot, amivel kivonhatjuk a forgalomból ezt a született bajkeverőt”.

4.

Apámmal megyünk kocsival a Duna-parton, amelynek útja egyirányú. Ennek ellenére váratlanul szemből jön egy másik autó, amely éppen csak elfér mellettünk, és végig is karcolja a mi kocsinkat. Éppen csak túl vagyunk a sokkon, amikor elfogy az út, és belezuhanunk a Dunába. Apám még ki tud ugrani a kocsiból a vízbe érés pillanatában, én már csak a víz alól tudom kitörni magamat, és ahogy felszínre érek, nem látom őt sehol…

5.

Az iszákos Soul-Nővér letámad a Margit-körúton a villamoson, kezében a róla írt könyvemmel. „Jó, látszik, hogy szeretsz, de túlságosan is finoman bántál velem. Én ennél sokkal állatabb voltam. Most magammal viszlek és megmutatom. Addig dönts el, hogy Jim, Leonard vagy Bobby McGee akarsz-e lenni…”