Arisztotelész (Kr. 385-323) a legnagyobb ókori bölcselők egyike, a Nikomakhoszi Etika című művében röviden és egyszerűen írja le azokat a körülményeket és érzéseket, amelyek az embert olyan lénnyé változtatják, amely hajlamos a baráti kapcsolatokra. Ezek főleg a nagy bánat vagy a nagy öröm idején nyilvánulnak meg teljes mivoltukban. Ebből a klasszikus szövegből idézett néhány oldalt a La Repubblica, bizonyságul annak, hogy az antik kor legnagyobb elméi több mint 2000 évvel is mindent tudtak már az emberi lényegről, a személyiségről, a jellemről és alapvető tulajdonságaink több mint 20 évszázad alatt sem változtak.
„A barátok iránti szükséglet főleg a boldog vagy a nehéz pillanatokban jelentkezik. Keressük őket mindkét esetben: akit baj ér, az segítséget kér, aki boldog, meg akarja ezt osztani, ő is boldoggá akar tenni másokat, mert valami szépet akar cselekedni. A barátok azonban a fájdalmas pillanatokban nélkülözhetetlenek – ilyenkor érezzük igazán szükségüket – de szebb, amikor elégedettek vagyok, ezért keressük a jó emberek barátságát, mert sokkal szebb őket boldoggá tenni és mellettük élni.
A barátokhoz való közelség maga is jó mind az örök pillanataiban, mind a sötétebbekben.
Aki szenved, vigasztalódik, ha a barátok osztoznak fájdalmában. Felmerülhet, hogy a szenvedés azért válik könnyebbé, mert megosztják velünk a súlyát, vagy egyszerűen a közelségük édessége miatt. Hogy a barátok ebből vagy abból hoznak megkönnyebbülést, annak itt nincs jelentősége. Ez történik és ez tagadhatatlan.
Azoknak a közelsége, akiket szeretünk, úgy tűnik, ilyen hatással van, már a látásuk is jót tesz, és egyfajta bátorítást ad, hogy ne szenvedjünk. Egy jóbarát vigaszt tud nyújtani puszta látásával, vagy szavaival, mivel tudja, milyen módon tud bennünket megvigasztalni.
És fordítva is: jó közel lenni, anélkül, hogy kérnék, azokhoz a barátokhoz, akik szenvednek. A barátság lényege éppen abban van, hogy jót teszünk, különösen azzal, hogy akinek szüksége van rá, de nem mondja. Így még szebb és jobb mindkettőjüknek.
A barátság közösséget jelent és a baráttal minden ember úgy bánik, mint saját magával. Jó dolog tudatában lennünk önmagunkkal és azzal is, akit szeretünk.
A barátság ereje a közös életben nyilvánul meg és természetes, hogy az emberek erre törekednek. És ezért ez maga az élet, és bármit válasszon ki az ember, aminek szenteli magát, meg akarja osztani a számára kedvesekkel, így mindenki azzal töltheti napjait, amit és akit a leginkább szeret.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
