Éveken át riogatott a világjárvánnyal a WHO, a nagy gyógyszerkonszernek milliárdos támogatásával. Aztán úgy jártunk, mint a farkast kiáltó pásztorfiú. Bár amióta ismét deklarálták a világjárványt, nem vagyok benne biztos.
Hét év alatt 50.000 forintot takarítottam meg a víz-, gáz- és csatornadíjakon a rezsicsökkentésnek köszönhetően – tudatja velem kötelező jelleggel 2020 március 1-én a Díjbeszedő. Bár sosem voltam egy matekzseni, azt azért ki még tudom számolni, hogy ez éves szinten kicsit több, mint 7000 forint, és ha ezt havi szintre lebontjuk, akkor 583 forintra jön ki. Ebből kijön a SPARBAN egy félkilós rusztikus burgonyás kenyér (390), és egy fél liternyi író (190). Kis hazánkban, úgy tűnik, a hazugsággal fordítottan arányos a szégyenérzet és egyenesen arányos a hiszékenység.
„Szeretném a homokórát megállítani” – pengeti két úttest közötti padkán valaki steel-gitáron a Moszkva-téren „Ott fogsz majd sírni, ahol senki sem lát” – válaszol rá egy tangóharmonika, miközben két megtermett közterületes vegzál egy barkát áruló cigányasszonyt.
A parlamentben ülő, kizárólag saját képüket viselők ismét megszavazták maguknak a juttatások emelését, természetesen adómentesen. Kormánypárt és ellenzék között soha nincsen nagyobb egyetértés, mint ebben. Ez a lényeg, a többi ugatás a pórnépnek szól, amely kétszer adózik minden megkeresett forintért.
Egyik pillanatról a másikra ment el a házunkban egy asszony, akivel tündéri beagle-je révén ismerkedtünk össze. Évekig találkoztunk liftben, kapualjban, utcán, de csak a kutya, Dolly nevét tudtuk. Aztán néhány hónappal ezelőtt, amikor Unokánk is megbarátkozott a jámbor Dolly-val, mutatkoztunk be egymásnak. Nem hittük volna, hogy az utolsó pillanatban.
Édesapám 40 napi kórházi ápolása alatt nem vágtam a hajamat, szakállamat, nem kapcsoltam be a lemezjátszómat és ezen túl is önmegtartóztató életet éltem. Talán az ő gyógyulása is adott valamiféle megtisztulást nekem és mindannyiunknak. És mondjunk köszönetet négy egészségügyi intézménynek: az óbudai IMS-központnak, a Szent Margit, az Irgalmasrendi és a Szent Rókus kórháznak, amelyek visszaadták egy 87 éves ember esélyét az életre. És jól jegyezzünk meg egy nevet: dr. Radics Péter kardiológusét, aki a 24. órában hajtotta végre az életmentő műtétet.
Állig felfegyverzett migráns koronavírusok döngetik határainkat. De mi erős bástya vagyunk, bízunk vezérünkben és a TEK-ben.
Manapság már mindennek akadémiája lesz. Még a keresztény könnyűzenének is. Vélhetően ugyanúgy beleölnek egy valag pénzt és ugyanolyan eredményes lesz, mint futball-akadémiáink.
Munkaköri kötelességként le kellett töltenem a telefonomra egy biztonsági applikációt, amellyel rögtön kaptam kéretlenül egy helymeghatározót. Innentől kezdve minden lépésemet követik, nincs menekvés. Eddig nem voltam a modern technológia ellensége, de amikor a különböző alkalmazások ide-oda dobálnak, az már túlmegy a tűrésküszöbömön.
Szabó István legújabb filmjét agyonhallgatják, vagy pedig ízekre szedi a kritika, mintha összebeszéltek volna, vagy kiadták volna nekik az irányelveket, miközben a nézők sírnak és állva tapsolnak a mozikban. Az igazság nagyon tud fájni, pláne, ha tehetetlenek vagyunk vele szemben.
Egy seattle-i vállalkozó minimálbért vesz fel a cégéből, hogy többet tudjon fizetni alkalmazottainak. Én is minimálbért veszek fel a cégemből, hogy ne vigyenek csődbe a járulékok.
Elment a Lovag, aki sakkozott a Halállal. A Hetedik pecsét haláltáncosai és komédiásai közül már csak a néma cselédlány maradt idelenn. Számomra a sakk szintén a Halál kihívása, még akkor is, ha legjobb barátommal örökre félbemaradt egy parti. De Apámmal már folytattuk, amióta kijött a kórházból.
Ismét bebizonyosodott, hogy az olaszok, ha fontos dologról van szó, összefognak, világnézettől és egyéb érdekektől függetlenül. Mint ama híres Don Camillo-filmekben. És mégis, még mindig él a sztereotípia a „link, nemtörődöm digókról.” És még két apróság: az olasz miniszterelnök és a köztársasági elnök nem a sameszaikat küldték a rendkívüli intézkedések bejelentésére, hanem maguk álltak ki választóik elé; híres ls gazdag olasz cégek egymás után ajánlanak fel komoly összegeket a kórházaknak...
Nálunk új jogrendet vezetett be pártkormányunk, miután vezérünk biztos távolságból meghirdette a magyarországi világjárványt. Ezek szerint jogállam leszünk? Amúgy pedig a következő hetekben-hónapokban se mozi, se színház, se koncert, se buli 100 fő felett. Kiszámolta valaki, hogy 100 ember hányat tud megfertőzni? De azért figyeljünk majd 9 hónap múlva a demográfiai statisztikákra – hátha…
Egyik legsikeresebb és legbátrabb színházunk igazgatónőjéről tömegesen szedik le a keresztvizet. Lehet, hogy zsarnok, lehet, hogy szeszélyes, ne adj isten, még akár perverz is lehet, de valamit mégis csak tudhat a színházról, ha több mint 10 éve telt házak előtt játszanak. Nekem egy hajdan nagyszerű balettművész jut eszembe, aki egy fiatal társulatot világhírre vitt, aztán 10 év után egyszer csak elviselhetetlennek, hisztérikus zsarnoknak kezdték bélyegezni, végül már a hajlamait is felemlegették, míg el nem menekült – egy időre még az országból is. De mondhatnám a magyar úszópápát is, aki olimpiai bajnokokat nevelt, majd amikor eljött a megkövezésének ideje, szinte senki sem állt ki mellette. És akkor hivatkozunk a nemzeti balsorsra…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
