GNL911

Hétfőtől egy más világ lesz – mondta ő, Halottak Napjára időzítve. Legyen neki könnyű….Amúgy pedig a felelős kormány minden felelősséget áthárított az egyéni védekezésre, aztán magunkra vessünk. Pedig megígérték még másfél hónappal korábban, hogy mindenkit meggyógyítanak, azóta egyre többen halnak meg naponta. Persze tudjuk, hogy a „mindenkit” és a „senkit” mit jelent számukra. Mint a frusztrált embereknek a „mindig” és „soha”.

Plébánosunk mindenszenteki prédikációjában, amely a Jelenések Könyvére – ki lesz az a szerencsés 144.000? – és a Nyolc Boldogságra épült, tudtunkra adta, hogy Nyugat-Európában lebontják a templomokat. Ilyenkor szokta megkérdezni egykori MTI-s szerkesztőm: forrás?

Halottak Napján megnéztünk egy filmet 9/11-ről, ami most számomra sokkal nyomasztóbbnak tűnt, mint amikor először láttuk, mintha újra átéltük volna az eseményeket, amelyek összehoztak bennünket Életemmel. Aznap mindketten rosszul éreztük magunkat, irreálisan magas volt a vérnyomásunk, és nekem egész nap rossz előérzeteim voltak. És azok be is jöttek a bécsi terrortámadás-sorozattal. A filmben többször elhangzik 9/11 kapcsán, hogy a „legrosszabb nap”. Ha így megy tovább, 2020 lassan pályázhat a 21. század legrosszabb évére.

Elment az indián arcélű orgonista-gitáros, Ken Hensley, akinek koleszos zenekarunk legszebb dalait köszönhette. És övé az a legendás dal is, ami magyarul antimilitáris himnusszá vált Míg laktanyában ébredünk címmel. Énekese, David Byron már 35 éve odaát van...

Vajúdtak a hegyek és szültek egy egeret – mondja az ókori mese. Ilyen az éjféltől reggel 5-ig tartó kijárási korlátozásunk. Az éjszaka császárai legfeljebb saját birtokukon tartanak partikat, a szurkolók pedig még a BL-meccsekről is hazaérnek, sőt, útközben még egy levezető kocsma is belefér. És míg a színházak és a nézők azon dühöngenek, hogy csak minden harmadik székre lehet ülni, még családtagok esetében, senki nem figyel arra, hogy megint bevezették a rendkívüli jogrendet, vagyis a következő 90 napban a kormány még inkább azt csinál velünk, amit akar. Kíváncsian várjuk, hogy ennyi gondoskodás mellett csökken-e a halálozások üteme: hét hónap kellett az első ezerhez, a második ezerhez már csak három hét, a következő 2000-hez két hét…

Azt is megtudtuk váteszünktől, hogy a teljes egészségügyi córesz december 10-én fog beütni. Óra, perc, másodperc nuku. Micsoda pontatlanság! Mert nem mindegy, hogy reggel, kora délután vagy késő este hagyunk fel minden reménnyel. Azért Cseh Tamás és Bereményi Géza óvatosabbak voltak, amikor az ifjúsági probléma tetőzését „nyár felére” várták.

Az ősi magyar átok ismét bejött: Trump legfőbb magyar szurkolójának sikerült eltréfliznie a narancshajú újraválasztását. Várjuk a hasonló viszont-jókívánságokat. Közben jönnek a hírek, hogy a százdanos hajdani KGB-főnökre is rájár a rosseb. Két ilyen nagy barát egyszerre történő elvesztését nagyobb emberek is meg szokták sínyleni. És még a kutyasétáltatók is meghátrálásra késztették. Eb kutyu harapu vologumbu…

Senki ne menjen oda, ahová nem muszáj – mondta védőanyánk. Sajnos azok sem mennek oda, ahová már régen muszáj lenne.

11.11-től már az utcán is csak maszkban lehet közlekedni. Most jöhet el az ideje az arctalan tömegek lázadásának, miközben védekezünk a Budapestet fojtogató szmog ellen is.

Törvénybe iktatták a keresztény szellemű nevelést. Ugyanúgy fognak vele járni, mint felmenőik a szocialista szellemű neveléssel, mert ők sem tanulták meg azt a történelmi leckét, hogy amit kötelezővé tesznek, azt a normális emberek többsége alapból elutasítja. Aztán jön egy másik kurzus, amely az egész gyémánt szilárdságút a kukába dobja és megint felnevelünk egy újabb, valódi értékrend nélküli nemzedéket…

„Jobb fosni, mint beszarni” – tanultuk meg az élet egyik nagy alapigazságát a seregben. Ő is katonaviselt ember, nyilván szintén megtanulta a nagy alapigazságot, ezért vezényelte ki magánhadseregét az utcára a vírus ellen.

Van-e még a világon olyan ország, ahol a kijárási tilalom fizetett hirdetésként jelenik meg a médiában?

Fel kellene világosítani a legfőbbet az „emberek” szó legegyszerűbb, egyben legtágabb értelmezéséről. Hogy az nem egy szűk, jól behatárolható kört jelent. És hogy már túlhaladt a világ egy kicsit azon, hogy az „ország”, a „nemzet” körébe csak a kiváltságosok tartoznak.

Láttunk egy olasz filmet, amelyben az égiek elveszik egy életét naponta feleslegesen kockáztató embernek, de mivel odafent is hiba csúszik a rendszerbe, kap másfél órát, hogy rendezze függőben lévő dolgait és bűntudatát. Sajnos éppen annál a jelenetnél volt műszaki hiba, amikor a főhős motorjával, mögötte Istennel, visszaindul a halálba. Mire a kép visszajött, már haverjai körében volt, élt és virult. Lehet, hogy Istent gázolták el? Miért ne? Régóta tudjuk, hogy nem tévedhetetlen, még sincsen bűntudata…

Valaki a FB-on szidja a helyzetet, és arra panaszkodik, hogy a kijárási tilalom és a járványügyi intézkedések miatt még gyülekezni sem lehet, nemhogy tüntetni. Hát persze: a törvényhozók pontosan tudják, hogy a magyar törvénytisztelő fajta akkor is, ha „választott képviselői” szarnak a törvényekre. Igaz, valaki azt is megjegyezte, hogy 56-ban sem kértek engedélyt a gyülekezésre…

Jobban örülnék, ha az országot kifosztó, cserbenhagyó, saját honfitársai holttestén is átgázoló martalócok helyett inkább az a magyar kutató orvosnő kerülne a világsajtó címoldalára, akinek vakcina készítő eljárása embermilliók életét mentheti meg.

A pálinka alapvető élelmiszer – mondta ő. Így biztatja honfitársait, hátha a felesleg, ha nem viszi el a koronavírus, halálra issza magát.

2020.november 17-én délelőtt fél 11 tájban a Flórián tér és a Vörösvári úti piac közötti szakaszon egy varjú süvített el felettünk, fejünket súrolva. Lehet, hogy ez volt a jeladás a végítélet kezdetére? Igaz, a számmisztikusok semmi jót nem ígértek erre a dupla 20-asra…

A magyar labdarúgó válogatott előbb az EB-re jutott ki, majd a Nemzetek Ligájában is a legfelsőbb osztályba lépett. Szép volt, Fiúk, bravo mister Rossi! Most már csak egy olyan ország hibádzik, ahol egy ilyen szép sportsikernek felhőtlenül lehet örülni.

Egy általam nagyra becsült, minden álszeméremtől mentes, öntörvényű énekesnő feltette a kérdést a FB-on, hogy mit jelent ma nekünk a szabadság. Íme a válaszom: a gondolat szabadsága, a külvilág kizárása a magánszférából. Nálunk is kellene egy olyan törvény, mint az amerikai "Trespassing Law", amelynek lényege, hogy bármely eszközzel védekezhetek az ellen, aki belép tudtom/beleegyezésem nélkül az én magánterületemre, kiterjesztve ezt a szellemi/lelki magánszférámra. Csúnya világ jönne nemcsak a politikusokra, ideológusokra, hittérítőkre, hanem a fogyasztói társadalom médiavigéceire is.

 November 24-én az egyik nagy magyar hírportál olvasói nem értesültek arról, hogy Donald Trump végre hozzájárult a hatalomátadási eljárás megkezdéséhez. Az a régi vicc jut eszembe, amikor megkérdezik Hitlert a pokolban, hogy ha visszamehetne a Földre, mit csinálna. „Azonnal megvenném a Neues Deutschlandot”. „De hát az a kommunisták lapja.” „Tudom, de akkor a németek máig nem tudnák, hogy elvesztettük a háborút.”

 Amikor Jimi Hendrix meghalt, véget ért a gyerekkorom. Amikor John Lennon meghalt, véget ért az ifjúkorom. Amikor 2020. november 18-án Benkő Laci meghalt, valami egész más ért véget. Az Omega volt az első magyar zenekar, amelyért rajongtam, az ő koncertjükön voltam életemben először, sok nagyszerű élmény köt hozzájuk – saját diákzenekarunk, barátságok, szerelmek. Másnak szólt az Egy nehéz év után, másnak a Hazug lány, megint másnak a Tízezer lépés, tán többeknek is a Gyöngyhajú lány, a legszebb altatódal, amit valaha hallottam, voltam Tékozló fiú és ültem a hóban, és sajnos ma még aktuális a Bűvész, akinek tapsolsz, miután kilopta fél szemed, meg a Kemény játék, amelyben csak úgy ütjük egymást agyon…Amikor ilyen előzmények után megismertem őket személyesen is, olyan volt, mintha régóta a barátaim lettek volna. Adamis Anna a nőiség különleges dimenzióját jelentette számomra,  Laux Józsival még közös bizniszünk is lett, Benkő Laci pedig egy elbűvölően kedves, nagy dumás fickó volt, akivel nemcsak egy nagyinterjúban, ahol csupán egyetlen kérdést tudtam feltenni, mert végigsztorizott 90 percet – a többiek figyelmeztettek, hogy így lesz – hanem számtalanszor volt alkalmam beszélgetni, mert közel lakott a munkahelyemhez, és rendszeresen összefutottunk. Még a 60-as évekről szóló könyvbemutatómat is megtisztelte, amely éppen Életem és az ő születésnapján volt a Vörösmarty téren és a világ legtermészetesebb módján ült le közénk. Benkő Laci már odaát van, a Zene, és mindaz, amit jelent, itt van, és mi életben maradtak, visszük még, amíg lehet, amíg az elmúlás ki nem józanítja végleg nemzedékünket  világmegváltó álmaiból.

És három nappal később utána ment Mihály Tamás, a faarcú, elegáns, mindig visszafogott „Misi” is. Ideje már, hogy vége legyen ennek az évnek.

És Nápoly is elvesztette gyarló védőszentjét.

Belepillantottam az Ez itt a kérdés című műsorba, ahol korunk egyik kurzustörténésze Magyarország kirablásáról beszélt a Kádár-rendszer által életszínvonal-emelést célzó hitelei kapcsán. Valamikor erre azt mondták, hogy „akasztott ember házában kötelet ne emlegess…”

Határzár marad február végéig. Hátha addig többen meggondolják, hogy egyszer s mindenkorra lelépjenek-e innen.

November 23-án délelőtt, miután az óbudai Penny-ben vásároltam, egy kedves hölgy utánam jött, hogy otthagytam a százasomat a bevásárlókocsiban.