Ha azt mondom, szakrális zene, akkor valami nagyon fenségeset, ünnepélyeset képzelek el, amely egy magasabb rendű, hittel teli állapotba emeli az embert. E zene előadói, komponistái azonban számomra akkor igazán hitelesek és szerethetők, ha nemhogy nem emelnek falat a világi és a szentséges közé, hanem egy szellemi-spirituális légtérbe hozzák őket őszinte életörömmel és ihletett dinamikával.
Úgy gondolom, ez a Szent Efrém Férfikar legnagyobb titka csodálatos hangzásuk, énektudásuk, a zene iránti mélységes alázatuk mellett.
Rendszeres járunk Bubnó Tamásék koncertjeire, óbudaiak lévén szinte mindig ott vagyunk azokon az esteken, amelyek a Szent Péter és Pál Plébániatemplomban kezdődnek és az Óbudai Társaskörben fejeződnek be. Most az Orientale Lumen – a Kelet Világossága – sorozat keretében hallgattuk őket a belvárosi Nagyboldogasszony Templomban, ahol az ortodox karácsony rejtelmeibe avattak be minket.
A hagyományoknak megfelelően az elején és a végén megénekeltették a közösséget egy karácsonyi dallal, maga a koncert viszont egészen különleges világba, a Közel-Keletre varázsolt minket, a méltóságteljesen gyönyörű, és csodahangú libanoni énekesnővel, Abeer Nehmével. Bebizonyosodott ismét, hogy a Zene egy és oszthatatlan, hiszen a magyar, a közép-és kelet-európai dallamok, érzésvilágokból való átmenet a libanoni, szír maronita, arab vagy arámi nyelvű himnuszokba semmilyen törést nem jelentett a hallgató számára. A legerősebb hatásúak azok a darabok voltak, amelyekben a fiúk csak háttérvokált adtak Abeer szólóénekéhez – az Aal Tar’ayk himnusz egyszerűen lélegzetelállító volt – a közös éneklésnél egy kicsit mintha a kétféle erős karakter egy kicsit kioltotta volna egymást. De azért szép és megható volt, ahogyan a koncertet Kodály Esti dalával zárták.
Kár, hogy a zsúfolásig megtelt templomban nem lehetett mindenhonnan látni az énekeseket (igaz, sok kivetítőt állítottak be, de azért az mégis illúzióromboló), és a dermesztő hideg sem tett jót a koncertnek, de erről a legkevésbé Abeer Nehme és a Szent Efrém Férfikar tehet.
Az eredeti programból részben kimaradt az Alleluja. Szerencsére itt a három évvel ezelőtti, a Szent István Bazilikában készült felvétel. Ezzel együtt teljes az élmény.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
