GNL911

1.

Vérig sértek egy nagy hatalmú maffiózót, néhány perc alatt kétszer is. Először nem vagyok hajlandó inni abból az ocsmány kommersz vodkából, amivel kínál, aztán meg elutasítom, hogy lefizessen, pláne csupa fémpénzzel. „Nem baj, fogsz Te még nekem dolgozni” – mondja, majd kidobat a gorilláival. Másnap egymás után kapom az üzeneteket, hogy itt is, ott is cikkek jelennek meg rólam, amelyek a legsötétebb vágyaimat teregetik ki a nyilvánosság elé. Belenézek ezekbe a cikkekbe, és elszörnyedek, mert olyan dolgokat írnak le, amelyeknek egy részéről még én magam sem tudtam, másik részéről pedig soha nem beszéltem senkinek. Lehet, hogy egy gondolatolvasó chip-et ültettek az agyamba úgy, hogy észre sem vettem?

Bánatomban bemegyek egy kocsmába, ahol ugyanolyan rossz kommersz vodkát rendelek, mint amilyennek a maffiózó meg akart itatni. Megiszom egy perc alatt két duplát, mint legrosszabb pillanataimban, gyalog indulok el hazafelé és közben egyfolytában azon töröm a fejem, hogyan titkoljam el.

Út közben minden kapualjból egész családok tódulnak ki, az elmúlt 200 év ruháiban. Ők az egyes házak testet öltött történetei, és felajánlják, hogy készítsek filmet róluk, még fizetnek is érte. Van közöttük azonban egy komoly, szemüveges, szolid eleganciájú nő, aki az életemből akarja a diplomamunkáját írni, és ehhez egy egész interjúsorozatot kellene velem készíteni. Beleegyezem, de csak úgy, hogy semmilyen felvételt nem készít, egy sort sem ír fel abból, amit mondok. Ezzel szemben megígérem, hogy minden kérdésére a legőszintébben válaszolni fogok. Szemrebbenés nélkül beleegyezik. Csak miután elválunk, jut eszembe, hogy lehet, hogy őt is a maffiózó küldte rám, hogy végleg tönkre tegye hírnevemet.

2.

Hazamegyek és a nappalinkban három egyforma kerek üvegtálat találok, mindegyik színültig vízzel. Életem nincs otthon, próbálom felhívni, de nem veszi fel. Valami miatt úgy érzem, hogy teljesen feleslegesek, ezért kiöntöm belőlük a vizet. Amikor Életem hazaér, elszörnyedve veszi tudomásul, hogy mit tettem. Ugyanis mindegyik vízbe vázlatokat rajzolt és kommentárokat is fűzött hozzá. Most rajtam a sor, hogy ezeket rekonstruáljam, de – mondja Életem – biztosan menni fog, hiszen már egymás gondolatát is ismerjük, és ha éppen nem értjük egymást, az csak pillanatnyi rövidzárlat lehet.

3.

Egy vastag újságot kapok, amelyet egyetlen tudományos cikk tölt be, a legújabb világszenzáció. Arról szó sem lehet, hogy az egészet lefordítsam, vagy csak egy nagyobb összefoglalót készítsek róla, a feladat ennél sokkal nagyobb: egyetlen bővített mondatban összefoglalni a lényegét…