-English, Deutsch, Français? – kérdezte G.-től a főváros legnagyobb aluljárójában egy fiatal, hamvas arcú, hamvas bőrű, hosszú, mézszőke hajú, fehér sortot viselő lány, aki mielőtt őt megszólította, tétován szemlélte az embereket, mintha keresne valakit a délutáni forgatagban.
-Nem, magyar vagyok – felelte G.
-Jaj, ne csináljátok velem! – sóhajtott fel a lány, majd G. számára váratlanul nekiszegezte a kérdést – Nem vágysz valamire? Esetleg egy jó franciára?
G.hirtelen azt sem tudta, mit mondjon. Utoljára közel 40 évvel ezelőtt szólították le így az utcán Párizsban. Máig nem felejti el azt a mély hangú, magas néger kurvát, aki lehet, hogy nem is nő volt.
-Nagyon meleg van – bökte ki végül a lehető legrosszabb választ.
-Ahová vinnélek, ott légkondi van – próbálkozott bátortalanul a lány, de már indult is tovább, nyilván érezte, hogy eltévesztette a házszámot.
G.utána sem fordult, átvágott a tömegen. Párjához indult, az Egyetlenhez. Csak arra nem tudott rájönni, hogy miért éppen őt, a 63 éves, szolid külsejű férfit szúrta ki ez az alig húszéves lány.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.