1.
Azt a feladatot kapom, természetesen határidőre, hogy lemásoljak egy több száz oldalas szakdolgozatot kézzel. Már a felénél tartok, amikor egy kedves barátom kér meg ugyanerre, az idő persze őt is sürgeti. Ekkor kapok egy harmadik feladatot, amely a legsürgősebbnek tűnik, akár az életem is múlhat rajta. Mivel egyik sem tudom teljesíteni, inkább elmenekülök…
Kint vagyunk a szavannában, nincsen messze a szállásunk, de úgy kell hazajutnunk, hogy se élelem, se ivóvíz, sem pedig fegyver nincs nálunk. De sietni kell, mert el kell érni a repülőgépet. Bátorságot erőltetve magunkra elindulunk oroszlánok és elefántok között, nem merünk semerre se nézni, nehogy létrejöjjön velük valamiféle szemkontaktus…
Az Amazonason hajózunk, az óceán felé haladunk. Egyszerű sétahajónak tűnik, de kiderül, hogy az összes utas menekül valami elől. Van, aki a szerelme, van, aki a történelem, és van, aki valami szörnyű bűne elől. Mi is elkezdünk gondolkodni azon, hogy mit követhettünk el, hogy ide kerültünk…
4.
Egy kollégiumi szobában találkozunk kisfiammal, aki büszkén mondja, hogy végre kikísérletezte azt az anyagot, ami helyébe léphet minden italnak és drognak, és még ártalmatlan is. Úgy hívják, mentoid, cukorka formájú, de egyelőre még tilalmi listán van, mert nem ismerik el, ezért próbáljam óvatosan kicsempészni, és eszembe ne jusson bevenni belőle, mielőtt biztonságos helyre nem érek…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
