GNL911

1.

Mozgósítást rendelnek el, és mivel úgy találják, hogy koromhoz képest igencsak jó fizikai állapotban vagyok, én is megkapom a behívót, annak ellenére, hogy magamat 43 évvel ezelőtt demilitarizált övezetnek nyilvánítottam. Fővesztés terhe mellett kell a legközelebbi laktanyába bevonulni, de a legújabb hírek szerint szinte az összes garnizont felszámolták az országban. Igazából csak egyet ismerek, ahol annak idején szolgáltam, a Város mellett, oda azonban ebben a rendkívüli helyzetben csak egy vasútvonal vezet, és a vonat minden létező és csak a jövőben felépülendő településnél megáll. Így jutok el végül nagy nehezen a laktanyáig, ahol velem fizettetik ki az egyenruhát, fegyverért viszont nem vagyok hajlandó pénzt adni, ezért rögtön fogdába zárnak, és kitörő örömmel fogad engem egy hajdani tiszt, akin láthatóan nem fogott sem az idő, sem az alkohol…

2.

Báli szezon, hatalmas tömeg egy óriási teremben, ahol a résztvevők öltözéke a nagyestélyitől és szmokingtól a legtoprongyosabb farmerig és pólóig terjed. Úgy tűnik, engem mindenki ismer, én azonban csupán egyetlen ismerős arcot látok, egyik kedvenc színésznőmet, egykor vágyaim netovábbját, aki mesés kék szemeivel most is elbűvöl. Miután látja, hogy bekerültem egy másik dimenzióba, ott, a nagy tömegben hív egy szenvedélyes csókra, majd elárulja, hogy már mindent elrendezett titkos légyottjainkhoz, és vett nekem egy hófehér kimonót, mert abban fogok a legjobban mutatni mellette. Lelkem kettészakad: íme beteljesülhet egy több évtizedes vágy, de én már nemcsak szeretni nem tudok mást, mint Életemet, de kisebb félrelépésekre is képtelen vagyok éppen ezért. Így aztán nincs más választásom, mint hagyom testemből eltávozni hajdani énemet, aki lassan távolodik a gyönyörű művésznőt átölelve, mígnem teljesen eltűnik a most már teljesen idegen tömegben.

3.

Egy magát hajdan királynőnek képzelő hölgy, aki tőlem ihletetten futott be komoly karriert, több évtized után felhív, hogy azonnal találkozni akar velem, ezúttal nem kerülöm el a felelősségre vonást. Nem tudom, miről beszél, de kíváncsiságból belemegyek a randevúba. A Várkert bazár alatt találkozunk, elegáns nadrágkosztümben vár, és rám zúdítja összes haragját. Azzal vádol, hogy valamennyi utánam következő pasiját elüldöztem azzal, hogy kiteregettem nekik a mi finoman szólva is viharos kapcsolatunkat és az ő állítólagos szeszélyeit, amelyekhez neki, mint királynőnek, joga van. Egyetlen pasiját láttam egyszer, éppen az utánam következőt, de vele sem beszéltem soha. Miután a hölgy érzi, hogy immár nem tud levenni a lábamról, közli: itt az idő, hogy kifizesse nekem hatszámjegyű tartozását, de jelenleg csak 4000 forint van nála, az is apróban. Szerencsére egy férfi közeledik felénk, láthatóan a hölgy ismerőse, így aztán zsebre vágom az aprót és gyorsan eltűnök, vissza se nézve.

4.

Utazik a családunk egy különleges járgánnyal, amely hol sokszemélyes autó, hol pedig kisebb hajó, attól függően, hogy éppen mire van szükség. Világkörüli útra indulunk, megyünk toronyiránt, átvágunk úttalan utakon, tengereken, se térképünk, se iránytűnk. Egy nagy kikötővárosban szállunk partra, ahol semmi sem jelzi a város, de még az ország nevét sem, az utcatáblák olvashatatlanok. A városban azonban mindenki beszél magyarul, de azt senki sem tudja, hogy merre van Magyarország…

Fotó: Benke Rita