A hír egy kutatótól származik, aki csodálta a híres bírót, Hans Hofmeyert, és életrajzban akarta megörökíteni emlékét, de olyan szörnyű titokra bukkant, amely örökre befeketíti – írja a La Repubblica.

 Amikor felolvasta az ítéletet a hosszú hónapokig tartó tárgyalás után. Hans Hofmeyer (a képen középen) láthatóan megrendült volt. „Lesznek köztünk olyanok, akik nem tudnak többé egy gyerek vidám és boldog szemébe nézni anélkül, hogy ne jussanak eszébe azoknak a gyerekeknek a kérdő, bizakodó és aggodalommal teli tekintete, akik Auschwitz-ban végezték” – mondta. A bíró, aki az első németországi pert vezette au auschwitz-i hóhérok ügyében az 1960-as években Frankfurtban, 1992-ben halt meg és úgy került be a történelemkönyvekbe, mint a szerénység, a szigor és a kiegyensúlyozottság példaképe.

A húsz hónapig tartó kihallgatások alatt Hofmeyer egyszer sem nyilatkozott a sajtónak, távol tartotta magát a kamerától, a tárgyalóteremben száraz, megfontolt volt. A Die Zeit a per végén „a tárgyilagosság fanatikusának” nevezte, a Die Welt a „józan ész modelljének.”

A per során 20 náci gyilkost 360 túlélő vádolta, de a nem kevésbé legendás ügyész, Fritz Bauer (akinek információi nyomán a Moszad Adolf Eichmann nyomára bukkant Argentínában) vádbeszéde után csak hatan kaptak életfogytiglani börtönbüntetést, 11-en 14 évet, míg végül hármat felmentettek bizonyítékok hiányában.

A per hivatott volt a világ felé demonstrálni, hogy a Német Szövetségi Köztársaságnak szándékában áll feltárni a holokausztbeli felelősségét. Bár a büntetéseket sokan enyhének tartották, Hofmeyer neve mindmáig tiszta maradt, míg egy fiatal történész, Matias Ristic nem kezdett el kutatni az ASSIA archívumában.

A kutató kiderítette, hogy Hofmeyer a hitlerizmus idején nők ezreit kényszerítette sterilizációra, továbbá mintegy 4000 beteg és fogyatékos embert, epilepsziásokat, vakokat, süketeket ítélt halálra. A sterilizáció komplikációiban 5000-en haltak meg. A nehezen kezelhető, és pszichés zavarokkal küzdő gyerekeknek sem kegyelmezett.

Az, hogy a bíró a Harmadik Birodalom idején is tevékenykedett, korábban is ismert volt. Érdekes, hogy az Auschwitz-perre jelölt bírák közül voltak, akiket azért utasítottak el, mert családtagjaikat a nácik üldözték, és attól tartottak, hogy nem tudnak elfogulatlanul ítélkezni. Hofmeyert viszont azért választották ki, mert dolgozott ugyan a nácizmus alatt, de semmi nyomát nem találták a most felfedezett szörnyűségeknek. A túlélők egyik ügyvédje, Henry Ormond a perben egyenesen „példásnak” nevezte munkáját.