GNL911

Lezárták a fél várost két napra maratoni futóverseny miatt. Hogy a sok külföldi gyönyörködhessen Budapestben és pénzt hozzon az ország gazdaságának.  Aki nem fut, nem hoz pénzt, dögöljön meg. Különben is dühít minden le-, ki- és elzárás, amivel akadályozzák, hogy szabadon cselekedjem, és nem érdekel, milyen célból teszik.

A következő három napon újra lezárták a fél várost, hogy két totálkártevő parádézzon kéz a kézben. Úgy kell annak a sok lúzernek, aki e magasztos pillanatokban is el akar jutni a munkahelyére becsületes módon pénzt keresni.

Azt mondják a szakemberek, hogy a büdösbogárnak nincsen természetes ellensége. A magukat emberi lénynek álcázó példányok  minden látszat ellenére még nem lehetnek ebben teljesen biztosak.

„Egy szép cipő megér egy sebes lábat” – így kínálnak egy bőrsérüléseket gyorsan gyógyító kenőcsöt. Ez engem azokra az I. világháborús művégtag-hirdetésekre emlékeztet, amelyek így kezdődtek: „Amputált Ön?”

A Déli pályaudvarról kivezető alagútban – még a btk-s hatályba lépés előtt - valóságos hajléktalan-sor, mindenféle létfenntartási eszközökkel körülöttük és olyan ordenáré módon veszekednek, mintha csak a gangon lennének. Legalább ezt az illúziót megőrzik a fedél alatti lakásról.

Az árak folyamatosan változnak, néha egyik napról a másikra drágul minden élelmiszer. Most a lakás gyűjtők alól is kihúzták az állami támogatást, mert nem a „baráti” cégeknek hozott bevételt. És közben a csend egyre erősebb…lehet, hogy egy szép napon úgy járunk, mint a Krakatau, amely egyszer csak kilövellte a megmerevedett lávaszelepet az összes lefojtott gőzével, és a robbanás hullámait még a 14 ezer kilométerre fekvő Kaliforniában is érezték?

A kultúrkampók legújabb céltáblája Ady Endre. Igaz, minek is nekünk egy ilyen iszákos, ópiumszívó, vérbajos kozmopolita, aki mindenáron magyar költő akart lenni? „A dudva, a muhar/A gaz lehúz, altat, befed” – írta Ady több mint 100 éve. Harcoló egységeink úgy sem ismernek magukra, jó lesz nekik Szabolcska Mihály is.

Alkotmány-módosítást javaslok: a jövőben csak 2020. január 1 után születettek vállalhassanak közhivatalt. Továbbá indítványozom a jelenlegi politikai osztály tagjainak életvitelszerű, életfogytiglani elzárását. Talán akkor lesz még Magyarországból élhető hely…

Ritkán fordul elő velem, hogy fél órán belül három embert is útba kell igazítanom. Az első még Óbudán, a Kiscelli utcai útkereszteződésben történt. Egy szép arcú ötvenes nő szólt ki egy kocsiból, először úgy tűnt, hogy ismerjük egymást, de aztán rájöttem, hogy csak a mosolya emlékeztetett valakire. Ő az Eurocenterhez indult, csak rossz irányba fordult be. Utána a Margit-hídnál egy idősebb úr kérdezte meg, hogy merre van az Óbuda felé induló villamos megállója. „Pedig itt nőttem fel, de nem ismerem ki magam” – mondta. Úgy éreztem, hogy több évtized után jött haza Budapestre, és most nem találja a helyét. Rögtön utána egy fiatal nő ugyanezt a megállót kereste, de ő közömbös volt számomra.

Fővárosunk napok óta fulladozik a szmogtól. Fáj a fejünk, hányingerünk van. Szmogriadó persze nincs, majd ha eloszlik.

Valaki bent ragadt a minap házunk liftjében. Máris azt suttogják, hogy ez az elbocsátott gondnok bosszúja, aki egyben képzett liftszerelő is. Innen már csak egy lépés a lincselés.

A bemutató után két nappal már csak elvétve lehetett jegyet kapni a Vígszínház Diktátor-előadására. Valószínűleg az érdeklődők ugyanúgy gondolkodtak, mint mi: „Addig nézzük meg, amíg még lehet…” Ha egy országszerte népszerű, köztudottan baloldali gondolkodású művész előadását egy nappal a bemutató előtt lemondhatják, miközben egy túloldali kegyelt belemondhatja a nép szemébe, hogy „liberális túlsúly van a kultúrában”…

A nap kérdése: hogyan hívják ÖKU rinocéroszát? Javaslatom: „Én még ember vagyok!”. (© Eugéne Ionesco)

2018.október 23-án, a „magyar szabadság napján” a Ljubljana és Budapest-Déli között közlekedő Citadella expressz 20 percig állt Veszprémben, mert a kalauz leszállított egy nőt, aki „visszaélt az utazási kedvezménnyel”, és „hamis igazolványt” mutatott be. Mindehhez öt, azaz 5 rendőrt hívott, akik szabályszerűen körülvették a legfeljebb 155 centis, 45 kilós szabálysértőt. Bűnéről az állomás forgalmistájáról értesültem, aki eközben felszállt a vonatra és biztosított, amíg a rendőrök közül hárman a nő illegálisan elfoglalt helyénél intézkedtek. Elmondása szerint a kalauz hívta a hatóságot. „És miért kellett ehhez az egyetlen szabálysértőhöz öt rendőr?” – kérdeztem a forgalmistát. „Soha nem lehet tudni, hogy nem kezd-e őrjöngeni” – hangzott a válasz. A leszállított, előállított nő végül nem őrjöngött, csupán a rendőrök pofájába röhögött, amikor elvezették. A kalauz diadalmenete azonban nem ért itt véget: amikor beértünk a Délibe, egy fiatal párt regulázott, ezúttal csak 3 rendőr gyűrűjében.

Ki fog száradni a Duna – mondják a ház lelkes rémhírterjesztői azon a napon, amikor megdőlt a szélrekord Budapesten. Rómát még két nappal korábban iszonyatos jégeső árasztotta el. Nem kellene megvizsgálni, hogy hol tart a Föld tengelyének dőlésszöge?

„Már csak  október 31-ig fizethet ezzel” – mondja a közeli zöldséges, látván régebbi típusú 10.000-esemet. Szerencsére élek a gyanúperrel, és megkérdezem a bankomat. Semmi ilyesmiről nincsen szó. Még egy rémhírterjesztő. Nem volt még belőlük elég?

Minden hóban újra és újra kéretlenül közlik velem, hogy mennyit spóroltam a villanyszámlámon a rezsicsökkentéssel. Azt bezzeg nem írják, hogy ők mennyit spóroltak az árammal, amitől egyik pillanatról hullámozni kezd a lemezjátszóm hangja.

A piac közelében megszólít egy felpüffedt arcú, hajléktalan-jelölt alkoholista nő. Mire kinyögné, mit akar, rámordulok, hogy kérjen ÖKU-tól. „Mit csináljak vele, szopjam le?” – kérdez vissza a nő. Remélem, nem várt választ.

Hallom, hogy S., a csillagszemű ír énekesnő úgy döntött, hogy áttér az iszlám hitre. Volt ő már istentagadó, rasta, őskeresztény szekta papnője is jobb és gyengébb pillanataiban. Egyszer valamelyik nagy port felvert kirohanása után  a Hang azt mondta róla, hogy „jól el kellene fenekelni”, persze ő is megkapta tőle a beosztását pillanatok alatt. Bár sosem kedveltem túlságosan a vén maffiózót, lehet, hogy igaza volt. Vállaltam is volna ezt a népszerűtlen feladatot – nem most, úgy bő húsz évvel ezelőtt. Igaz, akkor lehet, hogy S. elvitt volna a világ végére, én pedig elmentem volna vele. És akkor hiába jött volna el 9/11 és annak másnapja….

Ha a rendszerváltáskor felszínre került és/vagy átalakult politikai osztály és a hasonló cipőben járó írástudók rögtön az elején kikérték volna maguknak a mellébeszélést, a nyegle lerázásokat, az első szótól az utolsóig hazug kimagyarázásokat, nem hangozhatnának el „amikor eljön az ideje” típusú válaszok országos vezetők szájából. De a túlnyomó többséget csak a várható húsosfazék érdekelte, és az, hogy a kritikus tömeg minél kisebb legyen. A pénztártól való távozás után reklamációnak helye nincs.

Esztétikailag gazdagodott a házunk. No, nem festették ki élénk színekre, sőt, még árnyakat és sportoló figurákat sem rajzoltak rá – választmányunk ezt épp oly sikeresen megakadályozta, mint a napelemeket a ház tetején – hanem a harmadik emeletre beköltözött egy sudár, hamvas arcú, hosszú, finom kezű kínai lány. Aki még magyarul is tökéletesen beszél…