GNL911

A rendkívül fényes csillag 1604-ben jelent meg és Johannes Kepler szupernovája néven lett ismert. Két „holt csillag” fúziójából gyúlt fel, mert így a szükséges tömeget elérve látványos robbanást produkáltak. Ez az elmélete annak a csapatnak, amelynek tanulmánya az Astrophysical Journalban jelent meg.

A klasszikus elmélet szerint Kepler szupernovája egy kettős rendszerű törpe csillag robbanásából keletkezett: a törpe csillag beszívta társa anyagát és elérte a Chandrasekhar (1,44 naptömeg) kritikus tömegét, amely kiváltja a neutroncsillag összeomlását, a külső rétegek robbanásszerű szétlövellését és a fényesség mérhetetlen felerősödését. (5 milliárd olyan csillagéval egyenlő, mint a Napé). Az elmélet szerint az ütközés úgy felgyorsította a túlélő csillagot, hogy az kikerült a környező űrbe és „megfertőzték” az összeütközésből származó törmelékekkel.

A kutatók elindultak tehát olyan csillagok keresésére, amelyeken anomáliákat tapasztalnak, hogy azonosíthassák a 414 évvel ezelőtt felrobban fehér törpecsillag társát. Nem találták meg, nem létezik. Ebből következik ennek a kivételes dolognak egy másfajta értelmezése. Vagyis, hogy a robbanást két fehér törpecsillag fúziója okozta, vagy az, hogy egy fehér csillag ütközött egy már elpusztult csillag egy már elpusztult csillag maradványával.

A szupernova 1604. október 9-én tűnt fel az égen. Ilario Altobelli szerzetes volt az első, aki megpillantotta Verona egén. Galilei egy héttel később kezdte a megfigyelést, Kepler csak október 17-én, miután más csillagászok felhívták rá a figyelmét. Október végére azonban mindnyájan elvesztették szemük elől, mert csillag akkor ment le, amikor a Nap éppen a látóhatár alá került és az alkonyi fény, valamint az atmoszferikus visszatükröződések lehetetlenné tették a megfigyeléseket. Néhány hónap múlva volt újra látható hajnalban és figyelemmel lehetett kísérni, hogyan halványul el 18 hónappal megjelenése után. Addigra azonban elég adat gyűlt össze annak megállapítására, hogy a csillag nagyon messze van tőlünk, nem mozog, tehát nem üstökös vagy bolygó és a fénye úgy vibrál, mint a pontrendszerű fényforrásoké.

Az új értelmezés éppen egybeesik Kepler 400 évvel ezelőtti felfedezésével, amelyben megállapítja, hogy egy bolygó útjának és a Naptól való távolságának állandóságát. Elméletét egy évvel később, a Harmonines Mundi című művének ötödik kötetében publikálta. A műben keveredik a racionalitás a világ mágikus víziójával, a zenei harmónia, a geometriai formák és a bolygók mozgásának összefüggésével. Bár Kepler zseniális volt, azonban korának emberi is volt, koncepciójában keveredett a csillagászat és az asztrológia.

Míg a prágai tudós harmóniáról elmélkedett, magánéletében nem volt harmónia. 1611-ben meghalt első felesége, Barbara Müller.Az asszony családja gazdag volt, ő szegény. A házasságot a család ellenezte, ezért a hozományt, amikor Barbara meghalt, nem adták ki Keplernek. Öt gyermekük született, kettő meghalt csecsemőkorban, és amikor a harmadik is meghalt gyermekbetegségben, az asszonyon kitörtek az őrület jelei, epilepsziás rohamai voltak. Végül tifuszban halt meg 37 évesen.

Kepler újra akart nősülni, de óvatos volt és tudományos módszerrel választott ki 11 nőt a következő kritériumok szerint: dolgosság, kellemes arc, becsületesség, fáradhatatlanság. A frigyet kizáró hibák az önelégültség, a pazarlás, a közösségesség és a tüdőbetegség voltak.

A kiválasztott Susanna, egy 24 éves árva lány lett, akiben Kepler további jó tulajdonságok kifejlődési lehetőségét látta. Hat gyermekük született, három életben maradt. Közben 1615-ben Kepler anyját, a 70 éves Katharinát boszorkánysággal vádolták meg.

Nemrégiben jelent meg Ulinka Rublocknak, a cambridge-i egyetem történészének A csillagász és a boszorkány című könyve, amely rekonstruálja az esetet egy 1820-ban megtalált teljes dokumentáció alapján, amely képet ad az akkori mindennapi életről, családi és társadalmi szokásokról.

1611-12-ben a nagyrészt katolikus Ellwangenben, Katharina lakhelyének közelségében két hivatásos kínzó működött. 300 nőt küldtek halálba. 1615 decemberében, négy nappal karácsony előtt Leonbergben, ahol Kepler annyi lakott, a kormányzó négy nőt fejeztetett le boszorkányság vádjával. 1616-ban egy 83 éves özvegyasszonyt kínoztak meg és öltek meg két disznópásztorlánnyal. 

Az első gyanúsítások, miszerint Katharina boszorkány, a másodszülött fiától, Heinrichtől eredtek, aki katona volt és megharagudott anyjára, mert úgy érezte, hogy egyszer, amikor hazatért, nem szívesen fogadta. A komolyabb vádat azonban egy prostituált fogalmazta meg ellene, akinek korábban volt egy nézeteltérése vele és egy másik fiával.

A prostituált azt állította, hogy rosszul lett azután, hogy Katharina bájitalt adott neki. Végül 21-en vádolták meg, köztük egy sírásó, aki azt vallotta, hogy az asszony rá akarta venni, hogy ássa ki férje koponyáját, mivel ezüst talapzatú serleget akar készíttetni belőle. Valaki állítólag a tőle kapott levestől halt meg. Egy másik ember azt állította, hogy Katharina a falon keresztül lépett be a házába.

Az ügy elérkezett addig a pontig, hogy egy bíró megparancsolta neki. oldja fel a varázslat alól a prostituáltat. Ez egyenlő volt a boszorkányság beismerésével. 1620-ban börtönbe zárták és kínzással fenyegették, hogy tegyen beismerő vallomást. Az eljárást felgyorsította, hogy kést találtak nála, pedig azt csak az étel feldarabolására használta, mert elvesztette az összes fogát. A vádak felolvasásakor nem sírt, hanem egyenesen a bíró szemébe nézett, amit úgy értelmeztek, hogy ez a boszorkányság ismertetőjele.

A tárgyaláson Katharina nem tett vallomást, letérdelt és a Miatyánkot imádkozta. Kepler egy 128 oldalas védőbeszédben állt ki mellett. Hírnevének és annak köszönhetően, hogy megtérítette a perköltségeket, anyját szabadon engedték. Két év múlva természetes halállal halt meg.