GNL911

Göbölyös N. László irodalmi alkotásai, esszéi, publicisztikai írásai

Az utolsó előtti fellángolás – Beatles: Let It Be (1970)

let.jpg

1970.május 8 történelmi nap volt a rock-zenében. Ekkor jelent meg a Let It Be című album, a Beatles utolsó stúdióalbuma, pontosan egy hónappal azután, hogy Paul McCartney bejelentette kilépését, amely a Fab Four végét jelentette.

Szüleimmel akkor Finnországban éltem, és szinte azonnal megkaptam mintegy előzetes névnapi ajándékként a lemezt, a hozzátartozó színes fotókkal teli könyvvel együtt. Az első hallgatás óriási csalódást okozott nekem, napokig alig vettem elő, szüleimnek némi szomorúságot is okoztam ezzel. Idő kellett, amíg be tudtam fogadni és meg tudtam szeretni a Let It Be-t, és nyilván ebben benne volt az a bánat, hogy a Beatles nincs többé, hiszen kiskamasz kori zenei neveltetésem – és angol nyelvtudásom – alapját adták.

A korabeli kritika sem ájuldozott a lemeztől, nem tartották közel sem olyan remekműnek, mint a Sgt.Peppert, a White Albumot, vagy az Abbey Roadot – amelynek felvételei mellesleg hónapokkal később készültek, mint a Let It Be.

A „búcsúalbumot” 1969 januárjában vették fel, szinte élőben, szépítgetés és javítgatás nélkül, amely köré a Michael Lindsay-Hogg által rendezett dokumentumfilm készült. A filmmel próbáltak a fiúk ismét közelebb kerülni közönségükhöz, amely nem láthatta őket élőben 1966 augusztusa óta, csupán néhány promóciós filmben – mai nevén klip – és a Magical Mystery Tour című őrületben szerepeltek. A Yellow Submarine rajzfilmben éppen csak feltűntek a legvégén. Az eredeti cím Get Back lett volna. McCartney ahhoz a nyers hangzáshoz akart visszatérni, amely a Beatlest jellemezte pályájuk kezdetén. Egy kicsit úgy, mint az 1962-ben alig 12 óra alatt felvett Please Please Me esetében. Ehhez azonban el kellett volna hagyni minden plusz feljátszást és hangtrükköt. Azt is tervezték, hogy egy nagy koncerten élő lemezfelvételt készítenek, amelyet addig még soha. (Nem véletlenül, mert az őrjöngő közönség miatt sokszor saját magukat sem hallották és mint a később kiadott koncertfelvételekből kiderül, nemegyszer hamísan is játszottak…). Végül csak fél órás performance-ra futotta erejükből, amelyet az Apple cég Savile Row-i székházának tetején tartottak 1969. január 30-án. A „Rooftop Concert” volt a Beatles utolsó nyilvános fellépése.

George Harrison meghívta a felvételekhez Billy Prestont, az amerikai jazz-orgonistát, akit még Hamburgból ismertek. Így némileg elejét tudták venni az állandó technikai jellegű vitáknak, másrészt pedig az ő jelenléte egy kicsit lecsendesítette őket, néhány hónappal késleltetve szétválásukat.

Ekkoriban a Beatles tagjai közötti viták már állandósultak. Paul McCartney egyre inkább úgy viselkedett, mintha ő lenne a zenekar vezetője és a saját elképzeléseit erőltette. John Lennon akkoriban erősen kábítószerezett, és teljesen új párja, Yoko Ono hatása alá került. A japán művésznőt a stúdiófelvételekre is magával vitte, ami nem tetszett a többieknek. George Harrisonnak elege lett abból, hogy nem tekintik őt a Lennon-McCartney párossal egyenrangú muzsikusnak és szerzőnek, és gyakran félredobták ötleteit. Ezért már azon gondolkodott, hogy Eric Claptonnal új együttest hoznak létre. Ringo Starr, akinek szerepét a bandában sokszor alábecsülték, jó természeténél fogva próbálta csillapítani a többieket, több-kevesebb sikerrel.

A zenekar elégedetlen volt a felvételekkel, ráhagyta Glyn Johns-ra, az EEMi hangmérnökére az utómunkálatokat, de amikor megcsinálta, már nem foglalkoztak vele, mert már az Abbey Road-on dolgoztak. A Let It Be felvételeit átadták Phil Spectornak, a „hangok fala” (wall of sounds) stílusról elhíresült amerikai producernek, aki ezt alkalmazta a Beatles dalainál is. McCartney valóságos dührohamot kapott, amikor meghallotta a Spector által vonósokkal és kórusokkal dúsított Long and Winding Roadot. Különös, hogy éppen ebben a skóciai farmján született dalban énekelte meg Paul az aggodalmait saját és a Beatles jövője iránt. Végül azonban mégis a Spector által készített változat jelent meg a Beatles utolsó munkájaként.

Hogy mi lett volna az eredeti Let It Be, azt 2003 novemberében tudhattuk meg, amikor McCartney gondozásban megjelent a Let It Be Naked, azaz a lecsupaszított változat. Az 33 évvel korábbi lemezhez képest lemaradt két furcsa rövid dal, Lennon Dig It-je, valamint a Maggie Mae című népdal-töredék, helyettük azonban bekerült az 1969 tavaszán kislemez B-oldalként megjelent Don’t Let Me Down. Sokan annak idején úgy értelmezték a dalt, mint a Paul és John közötti harmónia visszatértét, míg a Two of Us Maccára és leendő feleségére, Lindára utalt. Paul egy kocsiban írta a dalt, egy délután, amikor a két szerelmes maga mögött hagyva a londoni zajos életet, elmerült a természetben. Az Accross The Universe-t még 1968 februárjában vették fel és Lennon reménykedett, hogy megjelenhet kislemezként, de végül Paul győzött a Lady Madonnával, így az Across The Universe akkor a fiókban maradt. Lennont álmatlanság gyötörte, a kiborulás szélén állt akkori feleségével, Cynthiával való sokadik veszekedése után (Akkor már Yoko erősen belejött a képbe), és ebben a lelkiállapotban írta meg dalt. Igazi remekmű lett belőle.

Az I Me Mine látszólag értelmetlen cím, de az indiai filozófia egyik alaptétele van benne, amely George Harrisont már évek óta foglalkoztatta. Az individualizmus, azaz ami nekem van, az enyém, az én tulajdonom az, ami megakadályozza, hogy elérjem a kozmikus tudatot, amelyben nincs ego. Harrison már korábban is írt ilyen spirituális tartalmú dalokat, például a Within You and Without Yout a Sgt, Pepperen vagy a The Inner Lightot, ami kislemezen jelent meg 1968-ban. Ugyancsak George-é a For You Blue, ami viszont egy játékos, country blues darab, amelyet akár a műfaj paródiájának is fel lehet fogni.

A Dig A Pony Lennon már-már agresszív rock-blues dala, több értelmetlennek tűnő sorral, amelynek lényege a teljességre való törekvés mindenben, amit teszünk. Akkor Lennonnak Yoko volt a teljesség, nem véletlen, hogy eredetileg a refrén lett volna a cím: „All I Want I You..”. Az I’ve Got A Feeling különös hibrid: a soul-os, üvöltős rész Paulé, a kissé elszállt hangzású refrén Johné, mindketten saját lelkiállapotukat írták bele: Macca sínen volt, míg Lennon éppen két nő között őrlődött, miközben megromlott a viszonya fiával, Juliannal, Yoko pedig elvetélt első közös gyermekükkel. Az ő részének címe ez lett volna „Everybody Has A Hard Year”. A kettő kombinálva viszont meghökkentően jól passzol egymáshoz.

Ugyancsak blues-os riffjeiről híresült a Get Back, amelynek kislemez és első nagylemez-változatán Preston játszott. Szövege amolyan fricska a hippi-világ felé (kezdetben egyfajta „protest-songnak” szánták, kifigurázva a brit ultrakonzervatívok bevándorlás-ellenes dörgedelmeit), a refrénjét pedig – get back where you once belong – a stúdióbeli szemtanúk szerint Paul mindig Yoko felé fordulva énekelte, nem is gyengéd célzásként. Mellesleg Macca jövendőbelije, Linda Eastman is ott volt a stúdióban, mit több, még Linda első házasságából való kislánya, Heather is ott kolbászolt a zenészek között….

És hogy került fel a lemezre a One after 909, ez a Chuck Berry-t idéző rock and roll? A dalt ugyanis John és Paul még 1960 körül írta, mintegy utánozva a tanítómestereket. 1963-ban már felvétel is készült belőle, kislemezre szánták, de végül elégedetlenek voltak vele és hat évig félretették. A címet Lennon egy halála előtt adott interjúban azzal magyarázta, hogy 9 az ő száma, hiszen október 9-én született és a liverpooli Newcastle Road 9-ben lakott. És mint tudjuk, volt egy Revolution number 9, majd 1974-ben lett egy #9 Dream című dala is.

A Let It Be szinte Paul válasza a White Albumon megjelent Lennon-dalra, a Juliára, amely balesetben meghalt édesanyjának állít emléket. Paul édesanyja, Mary álombeli vízióját hívta ihletül. Az álomban az anya arra kérte a fiát, hogy ne vegye a szívére gondjait, hagyja, hogy a dolgok erőltetés nélkül megoldódjanak. A dalt január 25-én és 31-én vették fel, majd április 30-án újra, ekkor George rájátszotta gitárszólóját is. A dal Lennonnak egyáltalán nem tetszett, és Paul sem tartotta meggyőzőnek. Ezért felajánlották Aretha Franklinnek, a soul királynőjének, aki akkor pályája csúcsán volt. Arethát azonban zavarta a szövegben a „Mother Mary” név, mert ő ezt a Szűzanyára tett utalásnak értette, és összeférhetetlennek érezte saját baptista hitével. Végül John és Paul 1970. január 4-én készítettek egy új felvételt, ami kislemez formában jelent meg, még az album előtt. Ez volt a Beatles utolsó közös stúdiómunkája. 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://elmehunyor.blog.hu/api/trackback/id/tr5213965662

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

GNL911

Irodalmi, műfordítói, publicisztikai írások, esszék, filmes próbálkozások, bölcsességek és eszmefuttatások.

Friss topikok

Címkék

18+ (39) 1945 (1) 1968 (1) 1969 (1) 1970 (1) 1989 (2) 1991 (1) 1992 (1) 1995 (1) 1996 (1) 1997 (1) 1998 (2) 20.század (4) 20. század (2) 2000 (1) 2018 (1) 21.század (1) 70-es évek (1) 80-as évek (1) 9/11 (1) 90-es évek (1) A.A.Milne (1) abszurd (1) abszurd-szocio (1) afro-amerikai nők (1) Agatha Christie (1) Agrippina (1) agy (1) Alanis Morrisette (1) Alberto Sordi (1) Albert Einstein (2) Alfred Hitchcock (1) Algéria (1) Allen Ginsberg (7) Álmok (3) álmok (6) álom (128) Álom (1) Amedeo Modligliani (1) Amerika (2) amerikai feketék (1) Amosz Oz (1) André Malraux (1) Angelo Roncalli (1) Anglia (13) animáció (1) Anne Frank (1) antiszemitizmus (5) Antoine de Saint-Exupéry (1) Antonio Porta (1) Apocalyptica (1) Arisztotelész (1) arte (1) Art Garfunkel (1) atombomba (2) Auschwitz (5) Ausztrália (4) Ausztria (4) aztékok (1) Balaton (2) ballada (1) Barta Dóra (1) Bartók Béla (1) beat (2) beat-nemzedék (2) Beatles (1) Bécs (1) béke (1) Belgium (1) Belvárosi Színház (1) Berlin (1) Bernáth Zsolt (1) Bessie Smith (1) betegség (1) Billie Holiday (1) Billy Wilder (1) biológia (1) bíró (1) blogregény (1) blues (3) Bob Dylan (11) bölcsesség (1) Bölcsességek (5) Bolero (1) Bonaparte Napóleon (1) bordélyház (1) Boris Vian (3) börleszk (1) Brazília (2) Bródy János (1) Budapest (10) bűntény (1) bűnügy (12) Buster Keaton (1) Carhartt (1) cenzúra (1) Chaplin (1) Charles Baudelaire (1) Charles De Gaulle (1) Charlie Chaplin (1) Christies (1) Cikkek a nagyvilágból (4) cirkusz (1) Clara Royer (1) Cranberries (1) Creed (1) Csehszlovákia (2) Cseh Tamás (1) csendélet (1) csillagászat (1) Damanhur (1) Def Leppard (1) Dél-Amerika (1) diktatúra (1) Dinnyés József (1) divat (2) Djabe (8) Donovan (1) Dream Theater (2) drog (2) Duna (1) e.e.cummings (2) ég (1) Egészség (1) Egon Schiele (1) egyenjogúság (1) élet (2) Élet (2) életkép (1) életmód (1) életrajz (1) Elmeél (10) Élmény (7) élmény (8) élmények (2) élő (1) első világháború (1) El Chapo (1) El Cid (1) emberiség temploma (1) emberi intelligencia (1) emberi kapcsolatok (1) embermentés (3) Emlékek (1) emlékek (22) emlékezés (1) emlékezet (1) én (2) Enya (1) Eric Clapton (1) erkölcs (1) Ernest Hemingway (1) erőszak (1) erotika (6) esszé (17) esszék (8) Észak-Írország (3) Észtország (1) etno-jazz (1) Európa (1) évforduló (16) fák (1) fantázia (4) farkas (1) Federico Fellini (1) fegyverszünet (1) félelem (4) félelmek (2) felfedezések (2) feltalálók (1) féltékenység (1) Ferrari Violetta (1) festészet (3) Fesztbaum Béla (1) film (11) filmzene (1) film noir (1) filoszemitizmus (4) filozófia (5) Finnország (1) fizika (1) földrajz (1) földrengés (1) Fotó (11) fotó (12) Fotók (1) fotóművészet (1) Franciaország (44) Francisco Franco (1) Frankenstein (1) Franz Renggli (1) Frida Kahlo (1) futball (1) Gala (1) Garri Kaszparov (1) gasztró (4) gasztronómia (1) Gasztronómia (1) gazdaság (2) Georges Méliés (1) GGöbölyös N. László (1) Gianluigi Buffon (1) Gideon Greif (1) Göbölyös N. László (336) Godot (1) gondkolkodom (4) gondolatok (3) Gondolkodom (17) gondolkodom (42) Görögország (2) Grateful Dead (1) Greg Lake (1) Grönland (1) Groucho Marx (1) Guillaume Apollinaire (1) Gulli Briem (1) Gustav Klimt (1) gyász (1) gyermek (1) gyilkosok (1) gyilkosság (3) gyógyítás (2) gyógyszer (1) Győr (1) Győri Balett (1) háború (3) Habsburg-birodalom (1) haiku (5) haiku-fűzér (12) haikuk (1) Hair (1) hajléktalanok (2) halak (1) halál (7) Halper László (1) hangosfilm (1) Hanuka (1) harcore punk (1) Hasfelmetsző Jack (1) használati eszközök (1) Hedy Lamarr (1) Henry Rollins (1) híresség (2) Híresség (1) hírességek (4) hírszerzés (1) hírügynökség (1) hit (2) Hitler (3) (1) Hobo (1) Hódmezővásárhely (3) Hofi Géza (1) Holokauszt (6) holokauszt (12) Horn-fok (1) horror (5) Horvátország (1) hősök (1) humor (2) Humphrey Bogart (1) Ian Anderson (1) Ian Curtis (5) II.világháború (9) Illés (1) indián (1) indiánok (2) információ (1) Ingmar Bergman (1) internet. (1) ipar (2) Irak (1) írás (2) Irena Sendler (1) irodalom (259) Írország (4) iskola (1) iszlám (1) Izrael (2) Jack Bruce (1) jack bruce (1) Jack Kerouac (1) Jacques Prévert (1) Jancsó Miklós (1) Jane Austen (1) Janis Joplin (1) Japán (2) járvány (1) jazz (4) Jean Cocteau (1) Jeff Baron (1) Jeruzsálem (1) jezsuiták (1) Jézus Krisztus (1) Jimi Hendrix (5) Jim Morrison (7) Joan Fontaine (1) Joe Cocker (1) jóga (1) Johannes Kepler (1) Johnny Winter (1) John Lennon (5) joint (1) Jom Kipúr (1) Joni Mitchell (1) Joseph Stiglitz (1) jövő (1) Joy Division (1) juke-box (1) Jules Isaac (1) Kanada (52) káosz (1) Karácsony (3) Karthagó (1) kémkedés (1) Kennedy-család (1) Kennedy-gyilkosság (1) Képzelt Riport... (1) képzőművészet (7) kereszténység (4) Kern András (1) kiállítás (3) Kína (4) kincs (1) King Crimson (2) kísértések (1) kocsma (1) kollaboráció (1) Kollázs (6) kollázs (13) kollázsregény (5) kollégium (1) költészet (16) Kolumbia (2) Kolumbusz (1) koncert (3) Kondor Béla (1) Konrád György (4) könyv (12) könyvkiadás (1) Korábbi verseim (9) környezetvédelem (2) koronavirus (1) Koyaanisqatsi (1) közélet (5) középkor (1) közérzet (1) közgazdaságtan (1) közlekedés (1) Közvéleményem (10) krimi (15) kritika (3) kultúra (2) kultúrtörténet (48) Kultúrtörténet (1) Kurír (5) Kurt Gödel (1) kutlúrtörténet (3) kutya (1) Laura Nyro (1) Lawrence Ferlighnetti (2) Lawrence Ferlinghetti (3) lázadás (1) lelkiismeret (1) lemez (6) Lengyelország (3) leonard Cohen (2) Leonard Cohen (34) Leonard Cohen versei és dalai (28) levelek (1) Lev Trockij (1) Litvánia (1) London (2) Loreena McKennit (1) Lou Reed (2) LP (2) Lumiére-fivérek (1) Madách Színház (1) maffia (2) Magellán (2) Magyarorszag (2) Magyarország (96) Magyar Nemzeti Galéria (1) Majnik László (1) Mama képei (21) Mao Ce-tung (1) Marc Chagall (1) Margitsziget (2) Margitsziget. (1) Maria Casarés (1) Mark Sandman (1) Martin Luther King (1) Mary Shelley (1) Másutt (1) matematika (1) Mattei-ügy (1) Matuscsák Tamás (1) Maurice Ravel (1) Mauthausen (1) Max Linder (1) média (20) meditáció (1) Meditációk (1) medve (1) memoár (1) merénylet (2) mese (1) mesterséges intelligencia (1) Metallica (1) Mexikó (1) Michael Caine (1) Michelangelo Antonioni (1) Micimackó (1) mítosz (1) Moby Dick (1) Morphine (1) morpho (1) mozi (52) MTI (3) Müller Péter (1) múlt (2) munkaruha (1) Mussolini (1) művészet (3) Művészet (1) nácizmus (14) nácizmus holokauszt (1) Nagy-Britannia (17) nagy proletár kulturális forradalom (1) napló (4) némafilm (4) Németország (7) New Age (1) New ÍYork (1) New Model Army (1) Nick Cave (5) Nick Drake (1) Nico (1) Nikola Tesla (1) Nirvana (1) nők (2) Normandiai partraszállás (1) Nostradamus (1) novella (2) novellafüzér (3) NSZK (1) nukleáris konfliktus (1) Óbuda (6) Óbudai Társaskör (2) ókor (6) olaj (1) Olaszország (16) olasz konyha (1) olasz western (2) Olivia de Havilland (1) Olof Palme (1) önéletrajz (1) Orbán Viktor (1) ördög (1) Oroszország (3) őrület (1) Oscar Wilde (1) összeesküvés-elmélet (1) Osztrák-Magyar Monarchia (1) P.J.Harvey (1) Palme-gyilkosság (1) pápaság (1) Parma (1) Pasolini (1) Patti Smith (7) Paul Éluard (1) Pészach (1) pete brown (1) Pete Sinfield (1) Philip Glass (2) Pierre Reverdy (3) Pier Paolo Pasolini (1) Pillanatok (5) pillanatok (15) Pink Floyd (1) platánok (1) polgárháború (1) polgárjogi mozgalom (1) politika (6) Portugália (1) Primo Levi (2) Prince (1) próféciák (1) progresszív (1) protest (1) próza (3) pszicho (1) pszichológia (6) Pulp (1) punk (3) Purim (1) purim (1) Putyin (1) R.E.M. (1) Radiohead (1) Ragályi Elemér (1) Ramon Mercader (1) rasszizmus (3) reconquista (1) regény (3) régészet (2) Rejtő Jenő (1) remake (1) rémek (1) rémképek (1) Rettegett Iván (1) Richard Palmer-James (1) Rita-nap (1) Roberto Saviano (2) Robert Desnos (1) Robert Fripp (1) Robert Hunter (1) Rock (18) rock (55) rock-történet (4) rock and roll (1) Rolling Stones (1) Római Birodalom (3) Római birodalom (1) rombolás (1) Roy Harper (3) Rubin Eszter (1) Rudolf Péter (3) Rudolph Valentino (1) sajtó (4) sakk (1) Salinger (1) Salvador Dalí (1) Sándor Pál (1) Saul fia (1) sci-fi (4) Scorpions (1) Seattle (1) Seress Rezső (2) Sergio Leone (2) Séták a sötét oldalon (1) Shakespeare (1) Sidney Lumet (1) Simone Veil (1) Sinéad OConnor (2) sorozatgyilkos (1) Soundgarden (1) Spanyolország (13) spirituálé (1) spirituális (12) sport (4) Sri Lanka (1) Stanley Kubrick (3) Stan és Pan (1) Stefan Zweig (1) Steve Hackett (2) Steve MCurry (1) Stieg Larsson (2) Sting (1) Suzanne Vega (1) Svédország (2) szabadság (2) Szabó Elvira. (1) szado-mazo (3) szakrális zene (1) Szántó T.Gábor (1) szecesszió (1) Székhelyi József (1) szekta (1) Szent Efrém Férfikar (1) szerelem (50) szeretet (1) Szergej Ejzenstejn (1) szeszgyár (1) szex (11) Szicília (1) színek (1) színház (9) Szlovákia (1) szoci (2) szoció (3) szocio (60) szorongás (1) Szovjetunió (4) Sztálin (2) sztárlét (1) sztárvilág (1) Sztehlo Gábor (1) születés (1) születésnap (1) szürreál (2) szürreális (11) szűrreális (1) szürrealizmus (1) SZűrtreáll (2) szűrtreáll (1) Szűrtreáll (9) táj (1) tájkép (10) tánc (3) Táncolnak a kazlak (1) társadalom (15) tea (1) technika (6) tél (1) természet (4) terrorizmus (1) testvérek (1) theme for an imaginary western (1) Therapy? (1) The Cure (1) The Mission (1) Thomas Mann (1) Titanic (1) tojás (1) tömegkultúra (1) Tom Waits (4) Török Ferenc (1) történelem (72) Történelem (5) Tóth Krisztina (1) Totth Benedek (1) Trainspotting (1) tudomány (12) Tudomány (1) túlélő (1) tv (1) Újév (1) újságírás (7) Ulrich Gábor (1) Underground Kiadó (1) ünnep (3) urbanizáció (1) USA (89) utazás (3) üzlet (1) vadászat (1) vallás (7) Van Morrison (1) város (1) Városliget (1) varsói gettó (1) Vas Zoltán (1) Vatikán (2) vers (1) versek (3) Versek 2015 (2) versek 2016 (12) versek 2017 (22) Versek 2018 (12) versek 2019 (8) versek 2020 (10) vészkorszak (1) Victor Hugo (1) vihar (1) vikingek (1) világ (1) világpoénzis (2) Világpoézis (57) világpoézis (73) világzene (2) vilápoézis (1) Vilnius (1) virág (1) vízió (1) world music (3) Yes (1) Zabhegyező (1) Zene (68) zene (7) zsidóság (15) Címkefelhő

https://www.facebook.com/elmehunyor/

süti beállítások módosítása