GNL911

Egy lengyelországi zsidó deportáltnak úgy sikerült túlélnie a haláltábort, hogy vállalt a szabályok nélküli bokszmérkőzéseket Auschwitzban. A háború után az Egyesült Államokba került, igazi bokszoló lett belőle, még Rocky Marcianót is kihívhatta, de démonaitól soha nem tudott megszabadulni.

Hertko Haft testvérét mentve került a lágerbe. Nem volt magas, de erős fizikummal rendelkezett, ezért figyeltek fel rá a tábor parancsnokai, akik szórakozást keresve bokszmeccseket szerveztek a deportáltakból. Hertzko, bár hivatalos adatok nincsenek, mintegy 80 mérkőzést vívott életre-halálra, olyan körülmények között, amelyekben nem lehetett kímélni az ellenfelet, csak az erő számított, nem volt bíró, aki lefújta volna a küzdelmeket, ha azok a végletekig eldurvultak. Meccseit szinte mind megnyerte, többnyire olyan dühvel rontott neki ellenfelének, hogy elnevezték „fenevadnak”. Végül sikerült megszöknie, és eljutnia Amerikába, ahol nehézsúlyú profi ökölvívó lett, keresztnevét pedig Harry-re változtatta. Stílusán azonban képtelen volt változtatni, hihetetlen erőszakossága sodorta magával, de képtelen volt megtanulni egy bajnokhoz való védekezést. Húsz győzelme után 21. ellenfele Rocky Marciano volt. Csak három menetet bírt ki az olasz-amerikai ellen. A vereséget azzal próbálta magyarázni, hogy a maffia utasítására hagyta magát legyőzni. Aki azonban látta a meccset, tudta, hogy esélye sem volt Rocky ellen.

Haft, annak ellenére, hogy családot alapított, fiai születtek, nem tudott soha megbékélni önmagával, kísértette a szörnyű múlt, amely kegyetlenné tette őt. Történetét elmesélte fiának, Alannek, aki könyv írt róla Harry Haft, Auschwitz Survivor, Challenger of Rocky Marciano címmel.