Nyugati pályaudvar, Budapest. Intercity indul Szegedre.
Idős, törékeny asszony igyekszik felszállni a vonatra a számára kegyetlenül magas lépcsőkön. A második foknál térdre esik. Egy kalauz segíti fel, és támogatja, amíg leül a helyére, éppen mögém. Éppen csak leült, amikor érkezik egy fiatal nő, és közli vele, hogy az ő helyén ül. Ugyanis az idős hölgy, aki az imént a pénztárban IC-jegyet kért, csak sima gyorsvonati jegyet kapott, helyjegyet nem. A fiatal nő nem csinál ebből gondot, a kocsi nincsen tele, leül máshová. Egy idősebb úr, aki hallja a beszélgetést, és korábban MÁV-dolgozó volt, elkéri a jegyet és megvigasztalja a remegő idős hölgyet, hogy ezzel is eljut Szegedre, legfeljebb előrébb kell mennie, vagy pótdíjat fizet.
Fél órával indulásunk után megjelenik egy kalauznő, és átkíséri az idős asszonyt az őt megillető kocsiba, míg a fiatal nő elfoglalja kifizetett helyét.
A világ rendje helyre állt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.