GNL911

A francia filmművészet legendás alakja volt a spanyol születésű María Casarés. Olyan legendás figurákat alakított, mint Marcel Carné A szerelmek városának Nathalie-ja (1944), Christian-Jaque Pármai kolostorának Sanseverinája (1947), és mindenekelőtt Jean Cocteau Orpheusának Halál hercegnője. (1950). Ő volt Alain Resnais Guernica című döbbenetes rövidfilmjének narrátora. (1949). A madridi El País most gyerekkori füzete kapcsán idézte fel alakját.

A különleges arcú, átható tekintetű Casarés (1922 - 1996) a polgárháború végén menekült édesapjával, a Santiago Casarés Quirogával, a Spanyol Köztársaság 1936-os miniszterelnökével, Franciaországba, miután ő maga ápolónőként segítette a köztársaságiakat. Apját, aki 1950-ben Párizsban halt meg, a francoista rendszer még az állampolgári nyilvántartásból is töröltette, hogy emléke se maradjon az utókorra. Lánya, aki megesküdött, hogy nem lép spanyol földre, míg Franco az ország vezetője, először 1977-ben tért haza, meglátogatta szülővárosát, és fellépett az annak idején szintén emigrációba kényszerített költő, Rafael Alberti darabjában.

Maria, bármilyen sikeres is volt a filmvásznon, a mozinál jobban szerette a színházat. Számos híres alakítása volt Yermától Aaséig, Lady Macbeth-jét azóta is referenciaként tartják számon a francia színháztörténetben, miközben végigjátszotta a francia dráma klasszikusait. Ő volt az első „idegen”, aki a Comédie-Française tagja lehetett. Élete nagy szerelmével, Albert Camus-vel, 1943-ban találkozott, a Nobel-díjas író 1960-ban bekövetkezett haláláig tartott „se vele, se nélküle” szerelmük, a színésznő Camus számos darabjában is játszott, köztük az Ostromállapotban és az Igazakban. Olyan rajongói voltak, mint Jean-Paul Sartre és Pablo Picasso.

Casarés 1931. április 14-én 14 éves volt. Azon a keddi napon, amikor Spanyolországban kihirdették a Második Köztársaság létrejöttét, iskolában volt. A nagy eseményről a La Coruňa-i iskolában nem vettek tudomást, és a tollbamondási lecke XIII. Alfonz király érdemeiről szólt, akit éppen detronizáltak – idézte fel az El País.

Maria füzetét Mexikóba emigrált nagynénje, Esther Varela őrizte meg. Tizenkét év óta a La Coruňai egyetem archívumában található, együtt apja régi útlevelével. A füzet elárulja, hogy a későbbi nagy színésznő kitűnő tanuló volt, szövegei szinte hibátlanok, betűi elegánsak. Számos érdekes saját bejegyzés is olvasható a füzetben, a legtanulságosabb így hangzik: „Semleges az, aki nincs sem az egyik, sem a másik ellen.”